Kővé vált szerelem
Szerelem tüzében égtünk,
lángolt égettet a vérünk.
Boldogságot játszottál velem,
hittem nem álom, minden rendben.
Hol a szavak némák maradtak,
két kezed között tartottad a lelkem.
Az érzelmek a csendben ragadtak,
felhők mögé vándoroltak.
Kérdések ,új utakat hoztak,
hozták felénk a jövőt, reményt.
Szívekben döbbenet kemény,
de közelségedre ,vágyom még.
A leggyönyörűbb szemek ,a te szemeid,
mélységükben ringok.
A leglágyabban simogatnak kezeid,
puhaságában elveszek.
Melyből a szeretetet kapom,
szívem hevesebben dobog ,rád gondolok.
Minden út hozzád vezet,
hiába gátolnak óriás hegyek !
Mindig fognám a kis kezed.
Kívánom , vágyom az ölelésed,
akarom tested melegét.
Szíved teljes gyönyörét.
Hát dobogjon értem a szív!
Veled mindig több leszek,váljon kővé testünk , de együtt!
Az örökké valóságban legyünk.
Már engem minden csak erre hív,
levegő, víz, s a föld is te vagy nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése