Öregedő
Torzul integet ,kinevet az idő,
gúnyos kacajjal lesi létemet.
A tükrömet is birtokba vette,
arcomra ráncát már végleg letette.
Beférkőzött testembe, lelkembe,
már nem megy ugyanúgy semmi se.
Szívem üteme is lassabban dobog,
a vágy benne, már nem úgy lobog.
Szemem alatt ,már van szarkaláb,
mozgásom ,néha béna ,mint egy báb.
Fogam is inog mindenfele,
rágni sajnos alig tudok vele.
Hajam szálait fehérre festette,
kezem remeg, érdessé tette.
Karcsú bokám most csak múlt, álom,
régi ruháim, hiába próbálom.
Hát nevess rajtam, csak gonosz idő,
nem a te fejjed az enyém fő!
Felejtek, emlékezetem is kihagy,
azt sem tudom már , hogy te ki vagy !
Öregszem , de azért sem bánom,
nem én ,arcomon enyém a ráncom!
Nevetve intek neked vissza,
nem félek , büszke vagyok ráncaimra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése