Büki Katalin, Nagy Károly, Ács Nagy ÉvaTüzem, vizem , végzetem
Végre eljött az este,
szívem csak ezt kereste.
Vágytam az éjjeli fényre
az est leplező sötétjére,
a csillagok tündöklésére.
Kalandozni indult a képzelet,
aj ,ha ti tudnátok, hogy én mit is képzelek ?
Miért dobog hevesebben szívem?
Elönti testemet a szenvedély,
ha rád gondolok kedvesem én.
Mert nélküled a szív, csak sírni tud,
labirintusomból pedig, nincs kiút.
Kimondhatatlanul szeretlek én,
mint a föld ,ki vízért eped
sóhajtól a szám reped.
Hát adj nekem belőled, szomjazom,
teérted ,úgy vágyakozom!
Száraz a szám, kell a szenvedély,
milyen édes ez a remény !
ha velem repülsz a varázs szőnyegén.
De, ha feltöltöd , újra kell még,
mert éltető erő nekem a szerelem,
csodálva nézem a szemedet.
Vágyom ,én legyek a mindened,
tüzem ,vizem végzetem !
Mikor leszünk már egyek?
ha szívünk dobban még egyet .
Kérdések ,melyre nincsenek válaszok,
hallgat a száj, némán magamra hagyott .
A végére a szó is elfogyott,
s vágyaim lettek mozdulatlanok .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése