Emlékfoszlány

Ács Nagy Éva
Emlékfoszlány

Egy megsárgult fénykép,
egy elfeledett mosoly,
emlék csak,
mely a szívemig hatol.

Egy ócska szakadt kabát,
egy rongyos kalap,
emlékként őrzöm
mosolyodat.

Egy félre taposott cipő,
egy szakadt nadrág,
most elfeledve a szekrény
mélyén áll.

Egy hangos önfeledt nevetés,
egy szívből jövő kacagás
emlék , mely a résszemmé
vált.

Még érzem illatod,
míg szíved nekem dobogott,
ma már emlék a szeretet,
de én őrzöm neked.

Emlék nekem ennyi maradt,
emlékként őrzöm csókodat,
örökké őrzöm szívem rejtekén,
emlék lesz ,míg élek én!