Miltner Szabó Mónika, Bíró Melinda,
Etela Drovák, Ács Nagy Éva.
Érted élek
Haragom,dühöm fojtogat,
szám nem szólhat csúf szavakat.
Magányba menekülök ,elzárom azokat,
csendemből békésen figyelek a világra.
Így se jó lelkem nyugtalan,
háborog valami bennem.
Elemészt,felőröl untalan,
a fényre vágyok, az illatokra!
Keresem folyton a lélektársat,
Ki majd együtt él bennem,
Olyat kitől az ember békét várhat,
figyeli a hangokat, keresi a jeleket.
Megfoghatatlan most a boldogság,
elérte lelkemet a szabadság.
Fölemel,és szárnyalni enged,
ahol ő van én is odamegyek.
Hogy észrevedd,mennyire szeretlek,
pillangók szárnyán magasba lebben.
Felhők mögé repítve engem,
két emberi lény.
Sejtjeimbe örökké élhetsz,
legyek hát most én a végzeted.
Neked adom szívem teljesen,
a napsugár simogatva mesél.
Mindörökké mindig csak veled,
szívedbe rejtem szívemet.
kezedbe helyezem létemet,
ott leszek,hol a nap felébred.
Hol szél süvít a kertekben,
a mindenség tengerén!
Én mindenben ott leszek,
nap tüze hevít fel teljesen.
Ott leszek mindig kedvesem,
szemeddel nézem a kék eget.
Szíved dobbanása is én leszek,
ne félj...
A táncoló fehér felhőket,
színesre festem neked.
Neked adom a lehetetlent,
Úgy ölellek,hogy érezd,
Érted s általad élek!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése