Érted fáj minden

Ács Nagy Éva
Érted fáj minden

Sírnak a fák a bokrok,
sír a régi játszótered.
Nem intettek búcsút neked,
várnak!
Várják, hogy haza találsz,
hazahoz egyszer a szíved.
Érted fáj a szív,
érted fáj minden!

Karácsonyiné Róka Edina,Ács Nagy Éva, Miltner Szabó Mónika ,Biró Melinda, Gerencsér Hajnalka. ( Közös vers ) Az Igazi nő

Karácsonyiné Róka Edina,Ács Nagy Éva,
Miltner Szabó Mónika ,Biró Melinda,
Gerencsér Hajnalka.
( Közös vers )
Az Igazi nő

Mindegyik nő piciny csoda, 
Ádámtól nyert oldalborda. 
Van közöttük igen szerény, 
lágyszívű, és néha kemény
De a férfi így is nagyon imádja,
ha nem lesz övé, szól keserű imája.

De legyünk mi bármilyenek is,
szívünk sosem hazudik , nem hamis.
Szükségünk van szeretetre ,támaszra ,
hogy visszaadhassuk , megsokszorozva.
Gyermekeiért, családjáért, küzd , él,
a reményt fel nem adja semmiért!

S nem cseréli el őket senkiért,
pedig szaladnak a percek,a hetek.
Istentől kapott sorsát ,viseli kegyelemmel,
arcán a keménység néha álca.
Virulnak mégis ők éjjel-nappal,
nem pihen, nem áll töretlenül megy tovább.

Akár étellel és friss kávéval,
teszi a mindennapos dolgát.
De egyszer csak ő is álmodik,
felhők mögé magasra vágyódik.
Játssza a ráhárult szolgát,
de az idő meg nem áll,menni kell hát.

Néha feljajdul lelkében a vágy,
hold udvarán szenvedélyes táncot jár,
Ireg-forog, libben a szoknyája már,
elbújna néha messzire a világ elől.
Vágyja epekedve olykor a magányt,
s megszólal a belső hang:
(az álmod váljon valósággá !)

De talál majd egy biztos menedéket,
de mindig visszavágyódik majd ide,
Hol gyermekei még rá nevetnek,
szívedben kacagnak, elrejtve szépen.
Kincseire tekint le könnyes szeme,
a nő egy gyöngyszem jól tudom.

Kezével simogat, könnyes arcokat,
igazán csak akkor boldog ,ha nagyon szeretik.
Cserébe odaadja érte, egész életét,
felad mindent ,egy boldog percért..
Ősz tincseit fésüli reszkető keze,
mert a szeretet egyetlen kincse,
gyermekeiért élni mindörökre!

Véges az út

Ács Nagy Éva
Véges az út

Ha belebetegszel is egyszer
tudod úgyis meghalunk,
megyünk előre, véges az utunk.

Egyszer lejár, s mindent itt hagyunk,
köszön nagyot előre a sorsunk,
előle sehová, semerre sem bújhatunk.

Ha egész életedben robotolsz,
végére őrlődsz, az ideg hamar roncsol,
éheztél, fáztál, nélkülöztél , hiába kiáltottál!

A világ hallgatott, a csend magával ragadott,
belebetegedtél, teljesen tönkre mentél,
elevenen még a halál kedvese lettél!

VELED TALÁN Szonett 84. LXXXIV.

VELED TALÁN

Szonett 84. LXXXIV.

Írta:Ács Nagy Éva

Veled rám találhat a boldogság,

Eléd szaladnék , és fognám kezed.

Szélben , viharban suttognám neved,

Ragyogna ránk a sötét, zord világ.

Vadvirágot szednék ott a réten,

Beleszőném szívem minden vágyát.

Lelkem szenvedélyét, rejtett álmát,

Úgy érezném magam mint mesében.

Remény van, te az álomlovagom,

Felszakad rejtett vágyam, sóhajom.

Behunyom szemem, még most álmodom.

Köd van , jössz felém , fehér paripán,

Szemed csillogó gyémánt, talizmán.

Nevetsz, szívedet add, erre vágyom.

Büki Katalin, Nagy Károly, Ács Nagy Éva Tüzem, vizem , végzetem

Büki Katalin, Nagy Károly, Ács Nagy Éva
Tüzem, vizem , végzetem 

Végre eljött az este,
szívem csak ezt kereste.
Vágytam az éjjeli fényre
az est leplező sötétjére,
a csillagok tündöklésére.

Kalandozni indult a képzelet,
aj ,ha ti tudnátok, hogy én mit is képzelek ?
Miért dobog hevesebben szívem?
Elönti testemet a szenvedély,
ha rád gondolok kedvesem én.

Mert nélküled a szív, csak sírni tud,
labirintusomból pedig, nincs kiút.
Kimondhatatlanul szeretlek én,
mint a föld ,ki vízért eped
sóhajtól a szám reped.

Hát adj nekem belőled, szomjazom,
teérted ,úgy vágyakozom!
Száraz a szám, kell a szenvedély,
milyen édes ez a remény !
ha velem repülsz a varázs szőnyegén.

De, ha feltöltöd , újra kell még,
mert éltető erő nekem a szerelem,
csodálva nézem a szemedet.
Vágyom ,én legyek a mindened,
tüzem ,vizem végzetem !

Mikor leszünk már egyek?
ha szívünk dobban még egyet .
Kérdések ,melyre nincsenek válaszok,
hallgat a száj, némán magamra hagyott .
A végére a szó is elfogyott,
s vágyaim lettek mozdulatlanok .

Nincs remény Haiku

Nincs remény
Haiku
Írta: Ács Nagy Éva

néztem a hajnalt
vártam csodát a reményt
hiába ha nincs

Ott ültem a dombon

Ács Nagy Éva
Ott ültem a dombon

Várlak, várom mikor jössz el megint,
számolom a perceket ,kémlelem a végtelen.
Valahol messze ott vagy, ott hol a nap kél,
bíborszínében tűnsz fel a pirkadatnak.
Szivárványszínben pompázol az égen,
búcsút intesz az éj sötét árnyainak.
Ott ültem a dombon, a kedvenc fánk alatt,
reménykedem ,hogy a hajnal elhoz nekem, várlak!

Nagy Károly, Etela Dvorák, Ács Nagy Éva Kővé vált szerelem

Nagy Károly, Etela Dvorák, Ács Nagy Éva
Kővé vált szerelem

Szerelem tüzében égtünk,
lángolt égettet a vérünk.
Boldogságot játszottál velem,
hittem nem álom, minden rendben.
Hol a szavak némák maradtak,
két kezed között tartottad a lelkem.
Az érzelmek a csendben ragadtak,
felhők mögé vándoroltak.

Kérdések ,új utakat hoztak,
hozták felénk a jövőt, reményt.
Szívekben döbbenet kemény,
de közelségedre ,vágyom még.
A leggyönyörűbb szemek ,a te szemeid,
mélységükben ringok.
A leglágyabban simogatnak kezeid,
puhaságában elveszek.

Melyből a szeretetet kapom,
szívem hevesebben dobog ,rád gondolok.
Minden út hozzád vezet,
hiába gátolnak óriás hegyek !
Mindig fognám a kis kezed.
Kívánom , vágyom az ölelésed,
akarom tested melegét.
Szíved teljes gyönyörét.

Hát dobogjon értem a szív!
Veled mindig több leszek,
váljon kővé testünk , de együtt!
Az örökké valóságban legyünk.
Már engem minden csak erre hív,
levegő, víz, s a föld is te vagy nekem!

A zene elhallgat

Ács Nagy Éva
A zene elhallgat

Az idő a mi zsarnokunk,
gyötör, kínoz megtépáz .
Számtalan sebet ejt rajtunk,
szívünk nem lázad ,úr a csend.
Tekintetünk semmit mondó,
s a motor lassabban dobog.
Ajkunk nem szól, némán hallgat,
senki nem kiált, mond nemet.
Mi tűrünk s fogyatkozunk,
arcunkon gyűlik már a ránc.
Következik egy utolsó tánc,
még egy vad, viharos románc.
Testünk fáradt, összeaszalódik,
s végén a tangó lassan elmúlik.
A zene végleg elhallgatott!

Másokért is dobog

Ács Nagy Éva
Másokért is dobog

Nekem nincs másom csak ez
másokért is dobog szívem
kezemben tartom a végtelent
ujjaim közé veszem a fényeket
adok ha a sors nem adott eleget
hol sötétségre vannak utalva
világitok nekik én a fénylámpa
a szeretet nincs senki elől elzárva
elég ha csak kicsit törődöm velük
máris lassabban hull  a könnyük
szeretném ha egyszer elapadna
s az igazi fényből mindenki kapna.

GONDOLAT Haiku.

GONDOLAT
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

száll a gondolat
mint a szélvész sebesen
de egyszer megáll

Zselés cukorka

Ács Nagy Éva
Zselés cukorka

nem tudom mi ez de ragad
tapintásra puha nyúlós vacak
ha számhoz érintem édes
íze mint a méz szinte mérgez
nem unom belőle soha nem elég
zselés cukorkát kérek még
na ugye hát hogy kitaláltam
találós kérdésed nem fog rajtam
hiába nem olyan mint a többi
a zacskóban ő sem fog maradni
alakja kicsit félresikerült fura
de ki eszi meg nem unja

Üvegbe zárva

Ács Nagy Éva
Üvegbe zárva

nem vagyok szabad
üvegfal vesz körül
némán nézek
könnyem folyik
elfogy a levegőm
fuldokolva kapaszkodom
fényre vágyom
engedj szabadon

REMÉNYKEDŐ Szonett: LXXXIII. 83

REMÉNYKEDŐ

Szonett: LXXXIII.83

Írta:Ács Nagy Éva

Ma éjjel szürke madárként szálltam,

Házad szép udvarán megpihentem,

Fáradt volt már nagyon kicsi szívem,

De azért ablakodhoz osontam.

Benéztem, tested ívét kerestem,

Sötétben vakon tapogatóztam,

Ajkamról szerelmes dalt dúdoltam,

Remélve, megszánsz ma engem!

Ázott szárnyú kis madárka vagyok,

Szeretetre nagyon áhítozok,

Kérlek szoríts, engedj hát magadhoz.

Vágytam a két szemed csillogását,

Szinte hallom szíved dobbanását,

s remény? dobbanás boldogságot hoz !

Azért is megtalálom ( Kép: Balogh Krisztina: Erdő )

Ács Nagy Éva
Azért is megtalálom
( Kép: Balogh Krisztina: Erdő )

Álmomban színes erdőben jártam
hol a fák még mindig az égig értek
s a tetején tarka madárkák ültek
vígan dalolva fészket raktak
soha többé nem szomorkodtak

Álmomban színes erdőben jártam
fák mellett boldogan szaladgáltam
madarakkal együtt énekeltem
szárnyam nőtt s velük útra keltem
tudom hiszed ez csak álom
de én biztos egyszer megtalálom

Szivárványhíd volt

Ács Nagy Éva
Szivárványhíd volt

hirtelen sötétbe borult minden
azt hittem nincs innét kiút
de látom amott előre tör a fény
láttam színesen pompázott valami
néztem szivárványhíd volt az égen

Merülj velem

Ács Nagy Éva
Merülj velem

Langyos esti szél, és csendes nyári éj,
kezem finoman most a válladhoz ér.
Sétálunk lent a parton boldogan,
mellettünk hatalmas kéklő tenger van.
Nézem a tengert, lágyan hullámzik,
szemed kékje benne csakúgy szikrázik.
Rám nézel, színe nekem szinte ragyog,
nevet , és csak felém, rám mosolyog.
Csókodért mint egy koldus, úgy remegek,
ha nem kapok tőled, hát kéregetek.
Koldus vagyok, többet, még többet akarok,
eltelni vele egészen sosem tudok.
Új szerelem ,új feledet érzelem!
Merülj velem a hullámzó tengeren!

Mindegy ki vagy

Ács Nagy Éva
Mindegy ki vagy

Egyedül volt, én szárnyam alá vettem,
fázott nagyon, én megmelengettem.
Nem szerették, hát én most szeretem,
olyan jó mikor hálásan néz engem.
Néha felnéz, boldogan ugat, csahol, 
álmodik még, volt egy otthona valahol.
Nekem mindegy honnét jött, ő gyámoltalan,
nekem mindegy kiféle, ő hontalan.
Rám szorult , szeretetre vágyott,
s az én szívem mindenkire nyitott.
Anyja helyett most hát anyja lettem,
kiscsibéim közé testvérré tettem.
Terelgettem, figyelem féltőn lépteit,
s ha felnő , talán nem felejti el fivéreit.
Óvja, védi mindentől s mindenkitől őket,
és én a tyúkanyó, boldogan majd pihenhet.

Mennyország

Ács Nagy Éva
Mennyország

A mennyországból nincs visszaút,
visszafelé nem nyílnak ki a kapuk.
Itt nem kell gondolnod másra,
angyalokkal pendülhetsz táncra.
Itt teljesülhet minden álmod ,vágyad,
szíved angyaloknál otthonra találhat.
Közvetlen atyánk szeme előtt vagy,
mindenki egyforma,s mindenből kap.
A jóság, szeretet, kedvesség jutalma,
az angyalok tiszta , felhőtlen mosolya.
Örülhetsz itt az örök boldogságnak,
nincs gond, keserűség nincs bánat.
Napjaid mindig vidáman telnek,
rád ezentúl angyalok figyelnek.
Jutalmat kaptál ,a mennyországot,
teljesült vágyad a földi álmod.
Körülvesz csend, nyugalom s béke,
hallatszik melletted angyalok zenéje.
Lelked pihen, szenderül az örök létre,
szíved titkon folyton ezt remélte.
Angyal lehetsz az angyalok között,
lelked a mennyországba költözött.
Ez az élet után a végső állomás,
erről álmodtál , neked nem is kell más.
Örök élet , gondtalan örök boldogság!
Gyönyörű álom, gyönyörű mennyország!

Tündér tánc

Ács Nagy Éva
Tündér tánc

Tündérek vígan táncot járnak,
illatos virágok szirmán állnak.
Lepkékkel boldogan szállnak,
örülnek mindig az örök nyárnak.
Szívből jön, boldogan szól az ének
vidáman , gondtalan éneklik a szírének.
Nincs ott fájdalom , megszűnt a bánat,
szívükben örök boldogság támad.
Vígan, gondtalan, szeretetben élnek,
igazán boldogok - e földi lények.

Maradj velem

Ács Nagy Éva
Maradj velem
(Evokáció: Buda Ferenc,Ne rejtőzz el)

Ne rejtőzz el előlem, látlak,
behunyt szemmel is megtalállak.
A sötétben is érzem illatod,
szíved, szívembe dobogott.
Kezem simult , vágyott tenyeredbe,
bőrödet érzem még mindig testemen.
Látom mikor a fény játszik szemedben,
nagyon jó, hogy így velem vagy.
Veled a felhők mögül kibújik a nap,
bármerre nézek ,ott vagy mindenben.
A zöldellő réten , a szikrázó napsütésben,
a szélviharban, s ónos esőben.
Öröm nekem, mert mindenben megtalállak,
tudom, érzem szíved ,magamra sosem hagy.
Nézz rám, ne rejtőzz el előlem ,kedvesem,
ne fuss, maradj mindig meg nekem,.
Szólok én még neked , százszor is ha kell,
mondom én hangosan, a viharban ,szeretlek,
kiáltom a világnak,maradj örökké velem!

Ajándék vagy nekem

Ács Nagy Éva
Ajándék vagy nekem

Ajándék minden perc és óra,
mit veled együtt tölthetek.
Ajándékba kaptam tőled életet.

Azt hittem nekem nem lesz több nyár
de te jöttél,és mindent nekem adtál.
Nekem adtad a szerelmedet,
felajánlottad, elém tetted az életed.

Nem mondtam neked nemet,
mert szívem vágyott rá , akarta ezt.
Remélem nálunk örök lesz a nyár,
mindig nap süt ,mert velem vagy már.

Ajándék a nap mit veled töltök,
mert együtt örülünk, együtt sírunk.
Életem delén,legszebb ajándék ,
mit kaptam utoljára a sorstól .

A szíved nekem nem volt csomagolva,
nyitott volt minden szépre s jóra.
A szerelem az élet melyen osztozunk,
az a mi legszebb ajándékunk.

Fáj a csend

Ács Nagy Éva
Fáj a csend

ma nagyon fájt a csend
sirattam a múltam
könnyemet elkentem
fájdalmam lenyeltem
csend beszélt velem
magányom átölelt
szívem dobogott
hallgattam zaját
nem szólt
nem felelt
nem kérdeztem
minek
nincs értelme
szólni a csendnek

Millió rózsa

Ács Nagy Éva
Millió rózsa

Millió rózsa hull a karomba,
millió csókot kapok arcomra.
Szép színben pompázó lepke,
száll le a nyitott tenyerembe.
Varázs száll, költözik lelkembe,
millió szóval hatsz a szívemre.
Kint a kertben millió rózsa,
felém bódító illatát most ontja.
Millió szavadra én is felelek,
illatozva hát , gyorsan eléd sietek.
Neked nyílok a kertben tovább,
millió szirmot szórok örökké rád!

Húsvéti ébredés

Ács Nagy Éva
Húsvéti ébredés

Kergetőzöm a réten a szélben,
madársereg nyűgöz le énekével.
Hajam kócos most, lobogó sörény,
az erdő felé vezet egy ösvény.
Rigó fütyül nekem útmutatót,
keresem a mókusnak a mogyorót.
Őzgida sete suta kisétál az útra,
merre van az otthon ,sajnos nem tudja.
Néz rám ,kér kicsit játsszak vele,
ráér, az anyja még nem kereste.
Bokorban lapul, fülel a nyuszi,
lusta, pedig tojást kéne neki festeni.
De tyúkanyó sajnos beteg lett,
s most tojást nem eleget termelt.
Tanakodik, most akkor mit kéne tenni,
a tojást talán a boltba kell megvenni!
Róka koma légy szemfüles, szaladj csak,

ha sietsz, párat talán még kaphatsz!
Irul pirul az árokparton a barka,
úgy pirul mintha tűzpiros rózsa volna!,
Itt a húsvét rajta hát, fussatok ,
kerüljetek egy nagyot,sok locsolót hozzatok!

Szabad vagy

Ács Nagy Éva
Szabad vagy

Alkonyodik lassan , a nap bíborszínben játszik,
kezem a kezedet keresi , szám még ajkadra tapad.
Testem eggyé vált veled , összeolvadtunk,
hajnalodik , hát el kell válnunk , ez a mi bánatunk.
Szemed íriszén mint gyémánt, könny csillogott,
letörlöm csókommal , sírok , s belül fájón zokogok.
Még utoljára hozzád bújok , szorosan ölellek,
a fény táncol orcádon , szabad vagy, utadra engedlek!

Ibolya

Ács Nagy Éva
Ibolya

Szél visz majd messze,
nem leszek temetve.
Ha majd egyszer meghalok,
ibolyáim mellé szórjatok.

Ott ahol valaha boldogan jártam,
a dombon , hol ibolyát találtam.
Az a hely örökké kedves nekem,
legyen a legszebb virág velem.

Mindig érezni akarom az illatát,
látni a sötétben lilaságát.
Becsukom szemem, boldogság jár át,
ott sem feledem , a szerény ibolyát.

Álom szárnyán

Ács Nagy Éva
Álom szárnyán

Eljött az est, leszállt a csöndes éj,
szemem fáradt , s már nyugodni tér.
Párnámra hajtom pihenni fejem,
s akkor álmodom veled kedvesem.

Rád csukom fáradt szempillámat,
érted mondom el sírva az imámat.
Álmomban is fogom remegő kezed,
nem engedem én , hogy eltévedj.

Vezetlek a jó és helyes útra,
ami mellettem van neked újra.
S veled kéz a kézben, álom szárnyán,
átrepülünk a boldogság országán.

Ketten oda végre megérkezünk,
örökre ott maradunk ,ott élhetünk.
Alkonyodik , majd jön a reggel,
kezem fogd, akkor se ereszd el.

Fogd , ne szólj semmit,, szorítsd erősen,
a csendedet én így is megértem.
Lehet nekünk reggel, jöhet ránk nappal,
szívünk üteme egy, s itt marasztal.

Halkan suttogom, a szélben nevedet,
álmomban is csak téged szeretlek.

Fekete rózsa

Ács Nagy Éva
Fekete rózsa

A szerelem egy fekete verem,
tudom, de mégis mindig beleesem.
Kimászni nem lehet, nem is akarok,
így hát én a vermemben maradok.

A szerelem egy fekete rózsa,
mindig van más, ki a mozgatója.
Néha nagyon szúrós , hideg szíved,
de én szeretem , kedves , mert tied.

A szerelem egy fekete rózsa,
a verembe viszem örökre haza.
Elmerülök a szenvedély illatában,
a feketeség ,a vágy hajnalában.

Mezei virág

Ács Nagy Éva
Mezei virág

Kinn az üde harmatos réten
mezei virágot szedtem a szélben.
Összeszedtem a rét virágát,
hogy érezd te is a mező bűbáját.
Szedtem kéklő búzavirágot,
pirosan nyiladozó pipacsot.
Illatos sárga, és fehér margarétát,
s kezembe vágyót a lila harangvirág.
Egy nagy csokorba összekötöttem,
s neked szalaggal átkötve vittem.
Átnyújtom neked e sok színű virágot,
hogy szebbnek lásd velük a világot.
Légy olyan mint ez a csokorvirág,
nemes , egyszerű,és mégis pompás.
Egyszerűen is lehetsz nemes,
nem a pompa s a giccs teszi ezt.
Légy ilyen illatos, bájos és vidám,
mint a réten a sok tarka mezei virág.

Macska és a hold

Ács Nagy Éva
Macska és a hold

Faágon ülve a macska
a holdat nyávogva ugatta
szerette volna kicsit elérni

de nem tudott nagyot nyújtózni

ezért csak ült tovább az ágon
ott volt talán egész nyáron
pedig jobban tette volna
ha hold helyet az egeret hajkurássza
akkor elég lett volna nyávognia
s nem ugatva holdat bámulnia

Nyári éjben

Ács Nagy Éva
Nyári éjben

Sétáltunk ketten,
kéz a kézben. 
A nyári éjben ott,
lágyan ,fuvola 
hangja szólt.
Még szebbé 
tette az estét,
e lágy éji zene,
s te táncoltál
vele.
Táncoltál nekem
ott,
hol fuvola
hangja szólt.
Varázslatos
nyári éj!
egyszer minden
véget ér.
A sötét mögül
bújik a nap,
s világosban
állunk majd.
De addig még
miénk az éj,
ketten vagyunk
még,
te meg én!