Szonett: 95
Írta: Ács Nagy Éva
Távol vagy ,messze, hol senki sem vár rád ,
Hol a sötét köd ölel át helyettem .
Hol nem ér már semmit az én szerelmem ,
Engem itt hagytál, bíráltak, ért sok vád .
Fényévre van neked otthonod tőlem ,
Ajkam halkan szól, imát rebeg feléd .
A választ most már a csend fojtja beléd,
Elmentél, hiába volt sok erényem.
Haldoklom nélküled , úr a pusztulás,
Lelkem fekete világ ,jaj szó s sírás.
Pedig titkon még várok - várok csodát!
Könnyek vannak, melyek patakba gyűltek,
Ráncok , arcom vonalán egyesülnek.
Képzelet távoli, emlékképet lát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése