Csenddel üzenek néktek,
nem is olyan nagy vétek!
Így most szeptember táján,
hozzátok szól most imám!
Ott fent, ott a kéklő mennyben,
tudjátok meg, minden rendben!
Élünk, csendben, nélkületek,
szívünkben mégis veletek!
Még dobog, ti is itt vagytok,
veletek telnek a napok!
Szeretettel gondolok rátok,
nem pótolja semmi hiányotok!
Nem feledem a sok örömteli percet,
kacagtunk , s az idő veletek telet!
Az élet nem állt meg , gyorsan megy tovább,
de a sors nem lehetett volna mostohább!
Gyertyát gyújtok kedves emléketeknek,
benneteket még mindig szívből szeretlek.
Drága nagyikám , kedves első férjem,
emléketeket örökké őrzöm hűen.
Értetek égetem , lángol a mécses,
szeretettel telve , addig míg élek!
Ámbár csak csenddel üzenek néktek,
néma a száj, dobog a szív,értettek!
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése