.jpg)
Keze remeg, reszket, szeme riadt,
ijedten néz szembe a világgal.
Nem lát, szinte nem is hall,
fél mindentől, mindenkitől!
Úgy érzi cserben hagyta a sors,
otthon nem fogadja más, csak néma csend,
sivár, sötét,és kilátástalan helyzet.
Vágyat érez, vágyat , hogy meghúzza az üveget,
egy korty s még egy, hirtelen erős, bátor lesz.
Keze nem remeg már, szeme pompásan fénylik,
gyomra nem háborog, dalol most, pedig sírni szokott!
Már olyan nagyon erős, hogy nem érdekli a holnap,
mában él, a pillanatnyi jelen jelenti a mindent!
Holnap mi lesz? Újra remeg, majd újra fél,
torka száraz, nyelése nehéz, s üvegéhez megint visszatér!
Észre sem veszi azt , hogy nem szabad, hogy ő egy rab lett,
a függőségének rabja, a bánatát
az elviselhetetlent alkoholba fojtja.
Menekül a gondok elől, álom világban lebeg,
a mámorban a világ, számára sokkal szebb.
Ott látja a csodát, az elvarázsolt múltat és jelent,
De már nem ő , nem ő van, rég nem az aki volt,
ember, de félénk érzelemmentes roncs!
Nincs akarata, nem ő irányítja tetteit,
parancsra teszi, iszik még, s magát a halálba nyeli!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése