Cipelem a keresztem

Ács Nagy Éva

Cipelem a keresztem

Cipelem a keresztem,
mit magamnak szereztem.
Korán férjhez is mentem,
gyereket szültem, neveltem.

Cipelem a keresztem,
választottam, hát viselem.
Mindenről végleg lemondva,
gyermekeimben vigasztalódva.

Cipelem a keresztem,
de én boldogan teszem.
Nem volt buli, nem volt barát,
nélkülem tartották a bált.

Cipelem a keresztem,
ez lett a célom, életem.
Boldog tán csak akkor voltam,
gyermekeimre mosolyogtam.

Cipelem a keresztem,
de életem el nem cserélem.
Van három csodás gyermekem,
általuk más ember lettem.

Cipelem a keresztem,
még mindig örömmel teszem.
Bár felnőttek , más úton járnak,
de engem szeretnek , mindig várnak.

Cipelem a keresztem,
mostoha sors megtört engem.
Fejemen özvegyi fátyol van,
magam vagyok, örült álmokban.

Cipelem a keresztem,
évekig hullt keserv könnyem.
Pár magányos év után,
új remény , szerelem várt rám.

Cipelem a keresztem,
eljött ,amit már nem reméltem.
Találtam igaz társat,
a bús komorság még várhat.

Cipelem a keresztem,
újra élek, dobog szívem.
Felhőtlenül boldog vagyok,
szerelem csillag rám ragyog.

Cipelem a keresztem,
ezt most el nem eresztem.
Boldogan cipelem terhem,
mit ismét magamnak kerestem.