ELVESZTETT ÉLET Szonett. 96

ELVESZTETT ÉLET
Szonett: 96

Írta: Ács Nagy Éva

Elvesztetted valahol az életed,
Nem látnak ,keresztül néznek már rajtad.
Szép emlék van, de még perzsel a múltad,
Árva vagy , nem fogja senki a kezed.

Búcsút int siet , a boldogság benned,
Szemedbe marva könnyedén csak kacag.
Termőföldeden hibás, tré volt a mag ,
Ő már csak messziről néz szembe veled.

Te vársz, reménykedsz titkon valamire ,
Még kell ,szükséged lenne valakire .
Kiáltásod süket fülekre talál!

Lessed az örök nyár elmúlt fényeit ,
Járod az ősz titokzatos útjait.
De a tél, tavasz számodra már halál!