Álom volt

Ács Nagy Éva
Álom volt a szeretet

Álom volt melyet porrá döntöttél
egyetlen szóval a sárba taszítottál
még löktél rajtam kicsit
hagytad fetrengjek én benne
kezed nem mozdult álltál csak
s majd köptél szembe
nyálat fröcsköltél arcomba
ocsmány hazug nyálat
nevetésed gunyoros kacajjá fajult
szeretet nem volt már benned semmi
szád sarkán rángatózott az ideg
némán öl elmédet roncsolja s most
bomlott elméddel fordultál ellenem
könyörület miért is lett volna irántam
szánalmas mi vagyok nem méltó erre
nem kell nekem már hogy szeress
nem kell nekem már hogy ölelj
vagy légy velem mellettem
de ne feledd bűnödet
mert ott fent Isten nem felejt!!