A tegnap még oly eleven

Ács Nagy Éva
A tegnap még oly eleven

"Az évek jöttek mentek ,"
elsuhant nevetve az idő.
Elfakult bennem a bolondság,
egészen fogoly lettem .
Elmaradtál te is mellőlem,
álmainkat körbe fonta a gaz.
Szép lassan köd ereszkedett rá,
s te valahol bizony elakadtál.
De neved még él elmémben,
még jól tudom ki vagy.
Emlékszem az első pillantásra
melyet küldtél felém.
Az első mosolyra melyre
mosollyal feleltem én.
A vágy mely akkor bennünk ébredt,
nem szűnt meg létezni.
Dobogsz még szívemben,
s hallom kopogni lépteid.
A tegnap még oly eleven,
nem mosta el az eső.
Nem söpört végig rajta vihar,
nem törte derékba emléked.
Létezel tudom , bennem,
"élsz és uralkodol örökkön . Amen."