Szeretem sebek
Az ember mindig a saját kárán tanul,
megtanul gyűlölni , szeretni ,utálni,
szép lassan megtanulunk továbblépni.
Kaptunk vérző sebeket, mi elmúlott,
de a heg ott maradt, fájó nyomot hagyott,
a tüske örökké bennünk van.
Elfogadtuk magunkat és másokat
a hibákkal, problémákkal együtt,
általa tanulunk ,kell, hogy csalódjunk!
Kell nekünk , de kell továbblépni!
Még ha szívem nem ezt akarja , nem kéri,
miért van ez, sosem érti igazán.
De az enyém , szeretem,
szeretem szívemben a sebeket,
mert megértem az emberi csodát.
Szívem vérzik s dobog tovább,
edződik a további sebekre,
mert valószínű lesz még benne.
Fájdalom, bánat, öröm ,szerelem,
ez mind mindig kell nekem.
Kell a bolondos, bohém szívemnek,
de nem kell az eszemnek.
De parancsszóra nem működik,
akkor teljesen összezavarodik.
Érző szív, valódi és nem rugós,
nem elemes ,nem felhúzhatós.
Szeret, csalódik, pedig fél,
de mindig jobbat, szebbet vár , remél.
Így hát dobog ,vérzik tovább,
mindig várja , de meddig a csodát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése