Elfújta a szél a szerelmet
Homokba írtam le a nevedet ,
hittem benne , örökké ott marad
nekem , de elfújta hirtelen a szél,
vele a szerelmem , távozott a remény.
Szívem közepén tövisrózsa terem ,
mely szúrja , feléli , sanyargatja
létemet, sárt dagasztok , lebegek ,
s már a köd leszállt a nádas felett.
Sírva megyek a homokos parton,
magam bolyongok , rémálmom van, , fázok
magányomban, elmúlt végleg a nyár,
halk az ének, nincs dal , összedőlt a vár.
Romjait az őszben most is keresem,
remélve , egy darabot megtalálok,
mely feloldja majd búskomorságom,
s várom, hát a lehullt levéllel üzeneted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése