Barátod leszek csak

Ács Nagy Éva

Barátod leszek csak

Én nem mondtam
neked nagyot,
nem mondtam,
hogy neked vagyok!

Nem ígértem én
neked álmokat,
csak felajánlottam
barátságomat.

Csak szerettem volna
kedves lenni
veled,
nem mondtam
neked, hogy
szeretlek.

Többet nem tudok
adni,barátod az
szeretnék maradni.
Remélem , hogy ez elég,

néha a barátság
mindennél többet ér!
Maradj meg nekem,
ezt ne rontsa el az érzelem!

Netes szerelem

Ács Nagy Éva

Netes szerelem

Nem hittem el,mégis megesett,
szerelem a netem érkezett
azám
anyám!

Akkor még nem volt itt a fészbuk ,
mi az msn-en a sok lájkot nyomtuk
remélt
nem félt!

Később jött telomra esemes ,
vártad már te is , hogy nekem ess
szegény
legény!

A valóság kicsit odébb volt ,
lekellet győzni a nagy távolt
nyugi
doki .

Vonatra pattantál azonban ,
zakatolt a szívem is nyomban
várt a
vágta !

Esős időben ott posztoltam ,
mert eléd örültként rohantam
regél
a szél .

Nekem email nem létezett ,
nem játszott velem a gépezett
bókom
ontom!

Azóta ez nem is kell nekünk már,
örökre itt nálam leragadtál
a cél
be ér !

Most mi a lájkot itthon nyomjuk,
ha gond van azt rögtön megoldjuk
furi
uri .

Te ülsz a tv előtt meccset nézve,
én meg beleszerettem a gépbe
sekély
volt kéj !

Most ezt a szerelmet fel nem adom,
te ott , én meg máshol vagyok otthon
kánya
bánja!

FELHŐ SZAKADÁS Haiku

FELHŐ SZAKADÁS
Haiku
Írta: Ács Nagy Éva

Felhő szakadás
tré árnyékok a légben
negatív elme

Limerick Nyugatra utazom

Ács Nagy Éva

Limerick
Nyugatra utazom

Jó találmány a Viagra ,
keményedjen a férfi szerszám , azért dobták piacra
bizony áll  tőle mint a cövek ,
előle most hová meneküljek ,
oda a nyugalom, utazom , nyugatra!

Árulkodó szemek

Ács Nagy Éva

Árulkodó szemek

Ha belenézel a másik szemébe,
ragyogó csillagot láthatsz benne.
Látod benne a fellobbanó vágyat,
mely érted s érintésedre támadt.
Érzed végigfutni rajt,a remegést,
remeg, vár ,várja az ölelést.
Átléped a szenvedély tengert,
mely óriási hullámokat keltett.

Átéled újra az ismerős félelmet,
legyőzöd te megint a lehetetlent.
Félsz megint, a sokadik csalódástól,
szenvedéstől a bénító fájdalomtól.
De nézd csak, nézzed meg jól a szemét,
láthatod benne, hogy nagyon szeret.
S számára te vagy a vágy a minden,
neki náladnál különb sehol nincsen.

Légy az hát neki , őrizd meg az álmát,
teljesítsd óhaját és szíve vágyát.
Szeresd , imádd, ha úgy érzed szeret,
élj neki , ha érzed élned neki kell!
De nézz a csillogó szemébe mélyen,
választ kapsz mindenre a tükrében!

Limerick Jobb ma ha nem

Ács Nagy Éva
Limerick
Jobb ma ha nem

Édes egyetlenem ,te részeg ,
olyan a fejed mint egy fészek,
a pénzt elherdáltad,
fésűmet elhagytad,
ne akard, hogy melléd feküdjek!

Bál vagy bálna

Ács Nagy Éva
Bál vagy bálna

Élt egyszer rég egy vén kisasszony,
törte eszét pajzánságokon,
ment volna a bálba,
de oly volt mint bálna,
itt elakadt a gondolaton!

Limerick Macska volt a kutya

Ács Nagy Éva
Limerick
Macska volt a kutya

Volt egyszer egy kicsike kutya
ő hitte a holdat ugatja
de a valóság más
más bíz az ugatás
mert ő nem kutya hanem macska

TILOS SZERELEM Lámpásvers

TILOS SZERELEM
Lámpásvers
Írta:Ács Nagy Éva

Egy
tilos
szerelem
reményt ébreszt
fel

ELVESZTETT ÉLET Szonett. 96

ELVESZTETT ÉLET
Szonett: 96

Írta: Ács Nagy Éva

Elvesztetted valahol az életed,
Nem látnak ,keresztül néznek már rajtad.
Szép emlék van, de még perzsel a múltad,
Árva vagy , nem fogja senki a kezed.

Búcsút int siet , a boldogság benned,
Szemedbe marva könnyedén csak kacag.
Termőföldeden hibás, tré volt a mag ,
Ő már csak messziről néz szembe veled.

Te vársz, reménykedsz titkon valamire ,
Még kell ,szükséged lenne valakire .
Kiáltásod süket fülekre talál!

Lessed az örök nyár elmúlt fényeit ,
Járod az ősz titokzatos útjait.
De a tél, tavasz számodra már halál!

Loptam nekünk kamasz nyarat

Ács Nagy Éva

Loptam nekünk kamasz nyarat

Loptam tőled, egy kis fiatalságot,
napsütötte, daliás kamasz nyarat,
kóbor , felhőtlenül szerető éjszakákat,
hullámzó tengerként lüktető vért ,
ifjúi hévvel dobogó , szerelmes szívet ,
szél fútta kócos, mezítlábas homokot ,
csavargó Balaton vagy Tisza-partot,
ásítozó , kéregető szenvedélyt még,
loptam az őszben, egy nyurga tavaszt ,
egy hóemberes téli pillanatot ,
loptam ,magamnak s neked,
álmokkal kergetőző délibábot!

Telek veled Vers: Faludy György Figyelmed és féltésed verse alapján!

Ács Nagy Éva
Telek veled
Vers: Faludy György
Figyelmed és féltésed verse alapján!

Féltettél, óvtál, hitted testem törékeny nemes
porcelán, nem akartad, hogy végleg megsérüljek,
hogy összetörjön irántad érzett szerelmem ,melyet
hittem én , nem is létezik, régen elfeledtem.

De hát jöttél, s felkavartad öregedő vérem ,
édes volt és fanyar bennem egyszerre mosolyod ,
félig kihűlt , ráncos testemben elszórtad nekem
magod, győztél,feladtam az önkéntes magányom.

Lebegtem az élet és az elmúlás határán,
sáncot húztam körénk, te feltörted igazán,
megmenteni jöttél, véremet felpezsdítetted.

Legyőzted a legyőzhetetlent, ha pár évre is ,
arcom újra kisimítottad vágyaddal , jó ? hisz
most erős vagyok, délceg, dalia , telek veled!

Vártalak (Boldog ötéves házassági évfordulót, szeretlek!

Ács Nagy Éva
Vártalak
(Boldog ötéves házassági évfordulót, szeretlek!

Éjszaka fáztam, remegtem,
titokban érted epedtem.
Vártalak!

Nappal melegem volt ,izzadtam,
a fénybe nézve utánad sírtam.
Vártalak!

Úgy mint a sivatagban az esőt,
vagy mint a forróságban felhőt.
Vártalak!

Szomjaztam csókjaidra,
vágytam ölelő karodba.
Vártalak!

S jöttél, szomjam eloltottad,
csillapítottad vágyamat.
Vártalak !

Nemhiába,
szívemnek nincs már magánya.
Társak vagyunk, s egy az utunk!

Álom volt

Ács Nagy Éva
Álom volt a szeretet

Álom volt melyet porrá döntöttél
egyetlen szóval a sárba taszítottál
még löktél rajtam kicsit
hagytad fetrengjek én benne
kezed nem mozdult álltál csak
s majd köptél szembe
nyálat fröcsköltél arcomba
ocsmány hazug nyálat
nevetésed gunyoros kacajjá fajult
szeretet nem volt már benned semmi
szád sarkán rángatózott az ideg
némán öl elmédet roncsolja s most
bomlott elméddel fordultál ellenem
könyörület miért is lett volna irántam
szánalmas mi vagyok nem méltó erre
nem kell nekem már hogy szeress
nem kell nekem már hogy ölelj
vagy légy velem mellettem
de ne feledd bűnödet
mert ott fent Isten nem felejt!!

Haldoklás fázis

Ács Nagy Éva
Haldoklás fázis

Ahogy telnek -múlnak a napok,
egyre nyomorultabbul érzem magam.
Hittem erősségemben , hittem az vagyok,
de lelkem halálát meggátolni nem tudom!

JÁTÉK CSAK Lámpásvers

JÁTÉK CSAK
Lámpásvers
Írta :Ács Nagy Éva

Csak
játék
az élet
játsszad velem
még

Limerick Büszke hölgy

Ács Nagy Éva

Limerick
Büszke hölgy



Volt egyszer egy ifjú csodás hölgy,
büszke volt ő mint egy sudár tölgy.
Nagyétkű minden téren ,
néha koppant, maradt éhen!
Melle olyan mint kiszáradt völgy.

KELL Lámpásvers

KELL
Lámpásvers
Írta:Ács nagy Éva

Kell 
nekem
erő még
a bátorság
fény

Hiányzik

Ács Nagy Éva
Hiányzik

Hiányzik nekem , pedig elküldtem,
hiányzik nekem, mindig szeretem.
Hiányzik nekem, magamba roskadtam,
hiányzik nekem, vágyom, hogy megtaláljam!

Lehet csak barát?

Ács Nagy Éva

Lehet csak barát?


Lehet férfi és nő csak barát,
ha érezni a szikra lángját ?
Lehet nem gondolni másra,
csak örökké a barátságra?
Nem epedni érintésére,
vagy vágyni a szája ízére?
Nem ,a szenvedélyes sóhajra,
vagy éppen tilos gondolatra?
Lehet nem akarni simogatást,
csak fogadni baráti kézfogást?
Lehet elmenni egymás mellett ,
ha feltámadt, már érzed a szerelmet?
Ha megérintett , akkor már nem!
Barátság nem kell,csak a szerelem!

Csendem értetek

Ács Nagy Éva

Csendem értetek

Csenddel üzenek néktek,
nem is olyan nagy vétek!
Így most szeptember táján,
hozzátok szól most imám!

Ott fent, ott a kéklő mennyben,
tudjátok meg, minden rendben!
Élünk, csendben, nélkületek,
szívünkben mégis veletek!

Még dobog, ti is itt vagytok,
veletek telnek a napok!
Szeretettel gondolok rátok,
nem pótolja semmi hiányotok!

Nem feledem a sok örömteli percet,
kacagtunk , s az idő veletek telet!
Az élet nem állt meg , gyorsan megy tovább,
de a sors nem lehetett volna mostohább!

Gyertyát gyújtok kedves emléketeknek,
benneteket még mindig szívből szeretlek.
Drága nagyikám , kedves első férjem,
emléketeket örökké őrzöm hűen.

Értetek égetem , lángol a mécses,
szeretettel telve , addig míg élek!
Ámbár csak csenddel üzenek néktek,
néma a száj, dobog a szív,értettek!

Ámen!

Ennyi csak

Ács Nagy Éva
Ennyi csak

Senki , semmi , a létem ennyi,
porszem , melyet elfúj a szél,
levegő, hol elveszett a remény,
Senki, semmi, a létem ennyi?

Őszinte vallomás

Ács Nagy Éva

Őszinte vallomás

Nem az van, hogy nem jó ha simogatsz,
nem az a baj, hogy nem jól esik vágyó csókod,
nem az a hiba, hogy nem kell a szenvedély,
hogy nem akarom érezni a lángoló parazsat,
s a minden elsöprő igazi kielégülést ,
még kéne, még akarnám , de éveim elszálltak,
hajam ősz, szívem dobbanása lelassult,
más van. már csak a gondolat száll feléd,
magába zárt remete lelkem,
kedvesem én öregszem elsuhantak az évek!

Adtam magam neked

Ács Nagy Éva

Adtam magam neked

Véremből , vért adva
szültelek a holnapra!
Testemből kitéptem egy darabot
élvezd te is a szép napot.
Szívemből adtam,
szívednek életet ,
dobogjon benne a szeretet!

Legyél olyan , mint amilyennek neveltelek
mert én vagyok az aki teremtettelek.
Soha -soha ne feledd ,mit tanítottam
a javad az , amit én akartam!

Csend után a szó

Ács Nagy Éva

Csend után a szó

Vihar után  ,tárd ki kezed
a fény felé.
Vihar után csend.
Csend után , a legszebb szó
nekem a tied.

Nekem , hozzám szól,
a szó ajkadon, csábítón dalol.
Zengi nekem lágyan
te vagy, rád vártam!

Álmaimban érted sírtam,
ébren létben kértem,
hogy a sors téged
adjon nékem.

Adott  , már veled álmodom!
Vihar után csend.
Csend után a szó,
legszebb mi kimondható.

ÉN GÉSÁM Iku

ÉN GÉSÁM
Iku
Írta: Ács Nagy Éva

Kert  virág
Lélek a folyó
Én gésám

Örök tél lett

Ács Nagy Éva

Örök tél lett
Kép:www.elekeskaroly.

Már nem tudod azt ,merről fúj a szél ,
már nem , miért van bennem örök tél.
Nem tudod , a fa gyökeret honnét ereszt,
nem  ,miért hullat száraz levelet.
Elfelejtettél, el, hogy honnét eredsz,
el , azt ki adta neked a gyökeret.
S most ő szárad, elvesztette fényét,
magába roskad, s őrzi emlékét!
A lábad nyomát belepte a dér ,
szívem már dermedt , köd van, s nagyon félt!

Jól vagyok

Ács Nagy Éva
Jól vagyok

Jól vagyok,érhet bármi,
mindig talpra fogok állni.
Nem hagyom magam elveszni,
mert testemet akkor penész eszi.

Beteg szerelem

Ács Nagy Éva
Beteg szerelem

Eszperente nyelven szeretlek ,
keresem te szertelen kedved,
lelj meg, mert kellesz nekem,
kegyetlen kedves, beteg szerelmed,
melynek elesettje lettem,
tested nedve lepje el testemet !

Szemed legyen tenger , mely betemet,
melynek rejteke lesz szerelmed leple,
ezerszer elkezdtem levelem ,
melyben kezedbe tettem lelkem,
te eltetted, eltemetted, nem kellett,
kegyetlen kedves, beteg szerelmed.

Egyetlen percre , engedd veled legyek,
mert beteg lett lelkem , engedd megtegyem.
temetnek , letesznek, fekete lett leplem,
fekete lepke megy tenyeredbe ,
fekete lett szerelmem ,fekete lett hege.
leheletem egy - meg egy ..

Tenger ,te veszedelem
melyben elveszett beteg szerelmem.
nedves fejemen, retek remekel
mert te engem, nem szeretsz,
leheletem lefele temeted,
kegyelmet nem remekelhetek.

Boszi én

Ács Nagy Éva
Boszi én

Házi boszi vagyok ,ha akarok,
varázsolok,bájolgok és kuruzsolok.
Valódi gyógyító mérget kavarok,
családomnak örökké élek és halok.
Főzök én ha kell , mosok, takarítok,
de gondolok egyet , kedvenc seprűmre
pattanok , szállok s közben port nyelek .
De keverem én a szerelmi bájitalt,
mi szerelmet így mindig melegen tart.
Lehet , hogy egyszer máglyán égek,
de most ettől én még igazán nem félek.
Boszorkány a létem , házi boszi vagyok,
csábítok, lázítok, ámítok, mert tudok.
De egyszer seprűmre úgy felpattanok,
s mire rájönnek ,már itt se vagyok!

Már nem fáj

Ács Nagy Éva
Már nem fáj

Lemosta arcodról a könnyeket a nyári zápor
cseppjei hűsítették nagy fájdalmát szívednek ,
már nem fáj a múlt ,enyhülést kapott , halál helyett!

Nem játszom

Ács Nagy Éva
Nem játszom

Nem fázom át több telet,
nem érzek én bimbózó tavaszt,
nem izzadok több forró nyarat,
nem fúj arcomba az ősz szele,
mert nem játszom én,
nem játszom több életet!

HALOTT SZERETET Haiku

HALOTT SZERETET
Haiku
Írta: Ács Nagy Éva

Elfújta a szél
a szeretet már nem él
benned haldokolt

Álom pillangó lét

Ács Nagy Éva

Álom pillangó lét

Álmomban  csodás szárnyam nőtt ,
átrepültem  a tarka mezőt.
Pillangóként szálltam a réten ,
megbújtam virágok kelyhében.
Szálltam a rohanó patak partján,
madarakkal álltam csatában.
Legyőztek, letört gyönge szárnyam,
eltűnt vele együtt minden vágyam.
Álltam , fáztam , remegtem,letörten,
fürödtem hideg patak vízében.
Új életet kaptam , csoda patak volt,
szárnyam megint lett , erőre kapott.
Erős nagyon , mindenkitől erősebb,
már senki engem  le nem győzhet.
Pillangó létem álom , erőm igazi,
nincs oly  a világon , ki megtörheti!

TÁVOL VAGY TŐLEM Szonett: 95

TÁVOL VAGY TŐLEM
Szonett: 95
Írta: Ács Nagy Éva

Távol vagy ,messze, hol senki sem vár rád ,
Hol a sötét köd ölel át helyettem .
Hol nem ér már semmit az én szerelmem ,
Engem itt hagytál, bíráltak, ért sok vád .

Fényévre van neked otthonod tőlem ,
Ajkam halkan szól, imát rebeg feléd .
A választ most már a csend fojtja beléd,
Elmentél, hiába volt sok erényem.

Haldoklom nélküled , úr a pusztulás,
Lelkem fekete világ ,jaj szó s sírás.
Pedig titkon még várok - várok csodát!

Könnyek vannak, melyek patakba gyűltek,
Ráncok , arcom vonalán egyesülnek.
Képzelet távoli, emlékképet lát!

A tegnap még oly eleven

Ács Nagy Éva
A tegnap még oly eleven

"Az évek jöttek mentek ,"
elsuhant nevetve az idő.
Elfakult bennem a bolondság,
egészen fogoly lettem .
Elmaradtál te is mellőlem,
álmainkat körbe fonta a gaz.
Szép lassan köd ereszkedett rá,
s te valahol bizony elakadtál.
De neved még él elmémben,
még jól tudom ki vagy.
Emlékszem az első pillantásra
melyet küldtél felém.
Az első mosolyra melyre
mosollyal feleltem én.
A vágy mely akkor bennünk ébredt,
nem szűnt meg létezni.
Dobogsz még szívemben,
s hallom kopogni lépteid.
A tegnap még oly eleven,
nem mosta el az eső.
Nem söpört végig rajta vihar,
nem törte derékba emléked.
Létezel tudom , bennem,
"élsz és uralkodol örökkön . Amen."

Szeretem sebek

Ács Nagy Éva
Szeretem sebek

Az ember mindig a saját kárán tanul,
megtanul gyűlölni , szeretni ,utálni,
szép lassan megtanulunk továbblépni.
Kaptunk vérző sebeket, mi elmúlott,
de a heg ott maradt, fájó nyomot hagyott,
a tüske örökké bennünk van.

Elfogadtuk magunkat és másokat
a hibákkal, problémákkal együtt,
általa tanulunk ,kell, hogy csalódjunk!
Kell nekünk , de kell továbblépni!
Még ha szívem nem ezt akarja , nem kéri,
miért van ez, sosem érti igazán.

De az enyém , szeretem,
szeretem szívemben a sebeket,
mert megértem az emberi csodát.
Szívem vérzik s dobog tovább,
edződik a további sebekre,
mert valószínű lesz még benne.

Fájdalom, bánat, öröm ,szerelem,
ez mind mindig kell nekem.
Kell a bolondos, bohém szívemnek,
de nem kell az eszemnek.
De parancsszóra nem működik,
akkor teljesen összezavarodik.

Érző szív, valódi és nem rugós,
nem elemes ,nem felhúzhatós.
Szeret, csalódik, pedig fél,
de mindig jobbat, szebbet vár , remél.
Így hát dobog ,vérzik tovább,
mindig várja , de meddig a csodát!

Bolondos hangulat

Ács Nagy Éva
Bolondos hangulat

Látod szívem,? berúgott a hold,
én egy vagyok, de ő belőle kettőt látok.
Hallod csuklom!, de mindig hazatalálok, 
kerítésbe kapaszkodva néha megállok.
Forog ez a világ mint körhinta velem ,
valahol , valakik forgatják nekem.

Látod szívem, csak kicsit ittam,
de csak azért, mert szomjas voltam.
Tudod én rájöttem, tudok németül,
ha beszélek, a barátom néz érthetetlenül.
Ja a pénzem keresem, én nem találom,
keresem , üres a zsebem, hiába kutatom.

Fizetést tán nem is kaptam, nem is volt nálam?
de akkor mi lesz a sok számlámmal?
Jaj te asszony ,ne állj ott a sodrófával,
ölelj meg s beszélj szépen apukával!
Holnap úgysem emlékszem semmire,
nézem csak ,hogy jött kék-zöld folt testemre!

Drágám , most az egyszer bocsáss meg nekem,
ígérem többet nem iszom, nem vétkezem.
Fizetésem leteszem eléd, fillérről-fillére,
ezentúl fog jutni bőven ruhára és kenyérre.
Haza időben megyek, nem tántorgóm,
nem iszom én ,csak ha a holdat részegen látom!

Hajnali álom

Ács Nagy Éva
Hajnali álom

Hajnali zene , bűbájos reggel,
homlokon csókolt egy tünemény!
Lehet, hogy álmodom csak?
de beteg lelkemnek kell a remény!

Fáj- dalom bennem

Ács Nagy Éva
Fáj- dalom bennem

Megdermedt a melegben a levegő,
szólni sem tudtam, keservemet nyeltem le.
Arcomon a pír, hirtelen kifakult,
a vér kifutott ereimből, fuldokoltam.
Gondolatom egy volt, meghalni
rögtön , nem küzdeni ,mindent feladni.
Megbántott , a hátam mögött kimondott
szó ,hazugság szelét hordja felém a szél.
Bántott kiért éltem, imádtam,
s most cserben és magamra hagyott.
Fáj-dalom bennem óriási nyomás,
szívem szakadt meg pár perc alatt,
Testemen egy úthenger ment keresztül,
szétlapult bennem örökre az élet!

Függőség

Ács Nagy Éva

Függőség

Keze remeg, reszket, szeme riadt,
ijedten néz szembe a világgal.
Nem lát, szinte nem is hall,
fél mindentől, mindenkitől!
Úgy érzi cserben hagyta a sors,
otthon nem fogadja más, csak néma csend,
sivár, sötét,és kilátástalan helyzet.
Vágyat érez, vágyat , hogy meghúzza az üveget,
egy korty s még egy, hirtelen erős, bátor lesz.
Keze nem remeg már, szeme pompásan fénylik,
gyomra nem háborog, dalol most, pedig sírni szokott!
Már olyan nagyon erős, hogy nem érdekli a holnap,
mában él, a pillanatnyi jelen jelenti a mindent!
Holnap mi lesz? Újra remeg, majd újra fél,
torka száraz, nyelése nehéz, s üvegéhez megint visszatér!
Észre sem veszi azt , hogy nem szabad, hogy ő egy rab lett,
a függőségének rabja, a bánatát
az elviselhetetlent alkoholba fojtja.
Menekül a gondok elől, álom világban lebeg,
a mámorban a világ, számára sokkal szebb.
Ott látja a csodát, az elvarázsolt múltat és jelent,
De már nem ő , nem ő van, rég nem az aki volt,
ember, de félénk érzelemmentes roncs!
Nincs akarata, nem ő irányítja tetteit,
parancsra teszi, iszik még, s magát a halálba nyeli!

Gondolsz -e rám? ( Evokáció: Wass Albert: GONDOLSZ-E RÁM?)

Ács Nagy Éva

Gondolsz -e rám?
( Evokáció: Wass Albert: GONDOLSZ-E RÁM?)

Mikor a sötétben eltévedsz , rettegsz,
Ijesztő árnyak csak jönnek feléd , félsz!
Mikor bajod van, nincs ki átöleljen,
Ki vigasztaljon , s hős legyen mesében,
Sikeres életed első alkonyán
Gondolsz -e rám?

S ki érted mindent adott és megtett ,
Most keservesen hullatja a könnyet,
Mikor fázom, s most te kéne , hogy ölelj,
Remegő testemet takarnád be éjjel ,
Érzem csalódtam , nem szeretsz igazán
Gondolsz- e rám?

Én mindennap , ég és föld között járok ,
Szobádban suhannak tova az árnyékok,
Félek, minden múló ,összeomlottam,
Látlak, visszatérsz , itt vagy a karomban,
Mit élek most át , eszedbe jut talán
Gondolsz reám !

Ember ki én vagyok

Ács Nagy Éva

Ember ki én vagyok

Ember , ki bennem él,
őrzi még a régi ént.
Mert ember , mi vagyok,
én tudom, sosem változom.

Kívülről kicsit kopott máz,
de belül fiatalos láz.
Még a tűz lelkemben éget,
az élet nem ért véget!

Még most én- én itt vagyok,
öregszem , de nem változom.
Csak egyszer ha kell majd
szépen ,csendben meghalok.

Megyek én , ha mennem kell,
de énem sosem hagyom el!
Velem lesz a másvilágon,
és én ott is lázban tartom!

Szabadság vágy

Ács Nagy Éva

Szabadság vágy

Fenyvesek, ó ti titkot rejtő fenyvesek,
szeretnék én is egy lenni köztetek!
Egy délceg ,illatos , örökzöld fenyő,
melynek nem árt semmi, szabad s égig nő.
Nem okoz kárt, napsütés és szélvihar,
pompáját nem adja senkinek egyhamar!

Fáj a szív ( Nagy Károly versére válasz)

Ács Nagy Éva
Fáj a szív
( Nagy Károly versére válasz)

Hát
nincs
már itt
szerelem ,
haldokló a lét ,
mely gyötörve fáj ,
lelkemet is tépázva,
kínoz csak , mondd miért
mar mindig még belém fogaival ,
roncsolja már sivárrá vált lelkemet ,
sóhaj , halálos hörgés , nincs levegő
fuldoklásomat nézed te így most végig ,
szánalom nincs benned ,szinte semmi sem ,
kegyelmet nem remélek tőled , miért is adnál
élvezed a fájdalmamat, fáj a szív, s te nevetsz ,
fáj a szív, többé nem dobban meg , eltemethetsz ,
dobd rám fekete földedet, kaparj nagy gödröt nekem,
elmúlok élni, elmúlok félni, nyerj belőlem többet , nyerj életet!

Elmegyek

Ács Nagy Éva

Elmegyek

Elfújja a szél
pitypang létemet
el gyönge testemet
elvisz messzire
tán a világ végére!

Elfújta a szél a szerelmet

Ács Nagy Éva
Elfújta a szél a szerelmet

Homokba írtam le a nevedet ,
hittem benne , örökké ott marad
nekem , de elfújta hirtelen a szél,
vele a szerelmem , távozott a remény.

Szívem közepén tövisrózsa terem ,
mely szúrja , feléli , sanyargatja
létemet, sárt dagasztok , lebegek ,
s már a köd leszállt a nádas felett.

Sírva megyek a homokos parton,
magam bolyongok , rémálmom van, , fázok
magányomban, elmúlt végleg a nyár,
halk az ének, nincs dal , összedőlt a vár.

Romjait az őszben most is keresem,
remélve , egy darabot megtalálok,
mely feloldja majd búskomorságom,
s várom, hát a lehullt levéllel üzeneted.

Elfeledtél

Ács Nagy Éva

Elfeledtél

Köd lepi el a tegnapot
sűrűjén átlátni nem tudok

Elfeledtél szeretni
elfeledtél nevetni
elfeledtél csókolni
elfeledtél ölelni
elfeledted a vágyat
el a valós álmokat
elfeledted esküdet
el azt az ígéretet

s most én könnyezem
a reményt feledem!

Cipelem a keresztem

Ács Nagy Éva

Cipelem a keresztem

Cipelem a keresztem,
mit magamnak szereztem.
Korán férjhez is mentem,
gyereket szültem, neveltem.

Cipelem a keresztem,
választottam, hát viselem.
Mindenről végleg lemondva,
gyermekeimben vigasztalódva.

Cipelem a keresztem,
de én boldogan teszem.
Nem volt buli, nem volt barát,
nélkülem tartották a bált.

Cipelem a keresztem,
ez lett a célom, életem.
Boldog tán csak akkor voltam,
gyermekeimre mosolyogtam.

Cipelem a keresztem,
de életem el nem cserélem.
Van három csodás gyermekem,
általuk más ember lettem.

Cipelem a keresztem,
még mindig örömmel teszem.
Bár felnőttek , más úton járnak,
de engem szeretnek , mindig várnak.

Cipelem a keresztem,
mostoha sors megtört engem.
Fejemen özvegyi fátyol van,
magam vagyok, örült álmokban.

Cipelem a keresztem,
évekig hullt keserv könnyem.
Pár magányos év után,
új remény , szerelem várt rám.

Cipelem a keresztem,
eljött ,amit már nem reméltem.
Találtam igaz társat,
a bús komorság még várhat.

Cipelem a keresztem,
újra élek, dobog szívem.
Felhőtlenül boldog vagyok,
szerelem csillag rám ragyog.

Cipelem a keresztem,
ezt most el nem eresztem.
Boldogan cipelem terhem,
mit ismét magamnak kerestem.

Néma gyilkos

Ács Nagy Éva
Néma gyilkos
( Kép:www tarrdaniel.com )

Rám tört az ideg
némán dolgozik
a gyomrom remeg
hányinger fenyeget
lábam gyenge
fejem is hasogat
hangulatom agresszív
dühös vagyok a világra
haragszom magamra
hogy lépjek ezen túl
még nem tudom
a lehetetlent túl élni
hogy fogom
ha az ideg nem barátom?