Vihar volt
Szellő suhogott végig a nádason,
a vízen egy korhadt csónak állt,
a hullám dobálta jobbra, balra.
A harmat fénye megcsillant a parton,
kaviccsal játszott , színessé varázsolta.
Azúrkék vízre szürke köd ereszkedett,
a csónak mellett zöld hínár lebegett.
Egy bóbitás kismadár szomorúan dalolt,
hangját elnyomta a lidércek ricsaja.
Arcom porcelán fehérré változott,
a víz kilépett hirtelen medréből.
Menekültem , menedéket kerestem,
vágytam egy biztonságot nyúltó helyre.
Közben egész testemben remegtem.
átéltem életem legszörnyűbb viharát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése