Pofon
Csattant arcomon,
kaptam, vissza sosem adtam.
Nyomát arcomon belül őrzöm,
ott bent, lelkemben lassan őrlöm.
Fájt! nem tudja senki mennyire,
csak én éreztem mindegyre.
Sosem feledem mit kaptam,
bánom, hogy néha vissza nem
adtam.
Piros nyomát bőrömön máig érzem,
szívemben fájón, több sebből
vérzem.
Kellett, kell, nem tudhatom,
egyszer kik bántottak, nekik is fáj
nagyon,
mert néha visszacsattan.
Akkor majd nevetek, most nem én
kaptam!
Mert nyomtalanul nem múlik el,
kívül nem látszik, de belül, ott a jel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése