Sivatagi álom
Magához vonz a hatalmas Óceán,
hív, csalogat csábító erejével.
s valahol egy fáradt karaván halad.
Most homályos, alaktalan árnyékok,
vihar van ,belőlük csak ennyit látok.
Félénken felém száll egy árva porszem,
álmodtam s álmomban túlzásba estem.
Nem betonszagú aszfaltról álmodtam.
sivatagról, hol tevén lovagoltam.
Arab sejk kedvese, mátkája voltam,
háremében táncoltam most boldogan.
Nem számoltam a gyorsan múló időt,
nem jártam el keser- édes keringőt.
Csakhogy egyszer bizony felébredtem,
újra beton Tenger vett körül engem.
Eső mosta el bíborszínű vágyamat,
szél fújta el óceáni álmomat.
Sejkem is elment, örökre elhagyott,
most búsan alaktalan karaván vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése