Szótlan szavak
Gyűrött a lepedőm, gyűrött a párnám,
végig forgolódott, álmatlan éjszakám.
Kezem még úgy ölelne , de nem talál,
szám cserepes , csókolna , szemem kutat,
sötétségbe ütközve nem látok kiutat.
Falak vannak , mindenhol kőkemény falak,
várom, egyszer talán csak leomlanak.
Számolok magamban , mikor lesz reggel,
mikor lesz vége , várom lehull a lepel.
Sóhajtozva , megöl a tehetetlenség,
a tudat, nem vagy s vajon visszajössz e még?
Ölelsz e még engem , vagy mást keresel,
szád más ajkára forróbb csókot lehel?
Kérdések , kérdések zöme tódul elém,
vajon meghalt a nyárral minden remény?
Elvitt a sárguló ősz , a zimankós tél ,
velem együtt sír most a tavaszi szél!
S a nyári záporral én is meghalok,
szavaim hozzád lesznek végleg szótlanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése