Szonett: LXXXII. 82
Írta: Ács Nagy Éva
Bíborszínű , vérvörös az ég alja,
orgonabokorban néma madárdal .
Sok az ellenség ,számtalan viadal ,
döbbenet , emberek végső sóhaja .
Néma gyász , beletörődött fájdalom ,
mérgét elszórta mindenhol a halál.
Új-erővel mindig hajt , ismét talál ,
strázsaként figyel , övé a hatalom .
Árvalányhajat hordoz búsan a szél,
sötét komorságot rejt , arról mesél .
zokognak csak ,jajt sírnak az özvegyek .
Színes ruhájuk szanaszét szaggatva ,
virágkoszorú fejfára akasztva .
Pántlikák , karkötők, végbe merültek .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése