Cigány prímás

Ács Nagy Éva
Cigány prímás

Ócska, kopott nadrágjában,
ül csendben a kunyhójában.
Előtte pohárban jó nedű,
kezében egy régi hegedű.
Becézi lágyan a hangszerét,
újra játssza most az életét.

Híres volt , elismert zenész,
már letette élete értelmét.
Ő volt a legjobb prímások között ,
hegedült, s a gond békébe öltözött.
Hallgatták zenéjét, s a muzsikát,
mit nekik játszott, a vén prímás.

Oly szépen szólt a hegedű,
oly szépen a varázs zenemű.
Mindenki hallani akarta,
mindenki zenéjét dúdolta.
Első volt a prímások között,
de az idő felette is győzött.

Megöregedett! Ő már nem kellett,
csak a hegedűjét tartotta meg.
Előveszi még , becézi lágyan,
ő nem hagyott el, ő az én társam!
A hegedű sosem hagyta el,
csak őt felejtették már el!

Most ül, kezében édes hangszere,
gondolatban újra játszik vele.
Ránéz, s felakasztja a szegre.
Nem szól ,csak könnyes a szeme.
Nagyon fáj , keserű a lelke,
az életét tette végleg le.

Némán mered a semmibe,
arcán folyik le, sós könnye.
Szép volt, csodás az életem,
örülök , hogy így élhetem.
Prímás voltam a prímások között,
már lelkem pihen ,békébe öltözött!