Elkésett pillanatom
Elkésett mint mindig a pillanat,
hamar jött a fagyra a kikelet.
Éledezett az alvó a lepkeszárny,
bár hegyvidéket a hó leple még takarta .
De a tóparton nyílik már a barka,
kismadarak éneke máris elvarázsolt.
A napfény színeket barkácsol a vízre,
arcom tartom , emelem a fény felé.
Átélem igazán , az elkésett pillanatom.
s várok valamire , várok a feloldozásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése