Boszorkányéj

Ács Nagy Éva
Boszorkányéj

Szájfénnyel fedték el cserepes ajkukat,
bódító zenére ,ringatózva táncot ropnak.
Körülöttük ropogva lángol ,ég a tűz,
gyülekezik körötte , minden fiatal szűz.
Mámorban égnek ,keverik, szítják a lángot,
az égbolton homályosan ragyog ezernyi csillag.
Szoros gyűrűt alkotva ,ölelik körbe a holdat,
a távolban vészesen riogva ,bagoly huhog.
Szürkül már, izzik a levegőben a vágy,
kéjesen ébred fel mély-álmából az erotika.
Mezítelen emberek elhajítják szoros fűzőjüket,
levetik a prűd elveket,eldobják beskatulyázott létüket.
Ajkukba harapva ,fűti most belülről őket a szenvedély,
nyálas csókban összeforrnak, test nedveik egyesülnek.
Arcukon pajzán vigyor , furcsa öröm, teljes kielégülés,
élvezik a mámor utolsó cseppjeit, lenyeli őket a rítus.
S holnap , holnap visszatérnek megszokott ritmusukba,
szürke ruhájukat felveszik ,s mi volt tegnap feledik.

Éltető napsugár

Ács Nagy Éva
Éltető napsugár

Tör előre a napsugár,
keresi a sűrűben útját,
vakító fényével életet kelt,
felmelegíteni jön a mezőt,
előcsalni az erdő lakóit,
benépesíteni az utcát teret,
kacag most boldogan minden,
virág illatozik a kertben.

Előtte nincs hát akadály,
nincs ami visszatartaná,
nincs ami meggátolná ,
jönnie kell, mindig várják,
akár ködfátylon keresztül,
szivárványhídon át,
sűrű ,sötét felhőn átbújik,
tűzön -vízen ,hegyen -völgyön átvág.

Pofon

Ács Nagy Éva
Pofon

Csattant arcomon,
kaptam, vissza sosem adtam.
Nyomát arcomon belül őrzöm,
ott bent, lelkemben lassan őrlöm.
Fájt! nem tudja senki mennyire,
csak én éreztem mindegyre.
Sosem feledem mit kaptam,
bánom, hogy néha vissza nem
adtam.
Piros nyomát bőrömön máig érzem,
szívemben fájón, több sebből
vérzem.
Kellett, kell, nem tudhatom,
egyszer kik bántottak, nekik is fáj
nagyon,
mert néha visszacsattan.
Akkor majd nevetek, most nem én
kaptam!
Mert nyomtalanul nem múlik el,
kívül nem látszik, de belül, ott a jel.

Ember vagyok 2.

Ács Nagy Éva
Ember vagyok 2.

Ember vagyok vétkezem,
azért mégis lélegzem!
Ember vagyok hibázom,
számtalanszor vitázom!
Ember vagyok gyűlölök,
néha bizony köpködök!
Ember vagyok gyűlölnek,
néha arcon köpködnek!
Ember vagyok szeretek,
önfeledten nevetek!
Ember vagyok hát sírok,
nagyon sokat kibírok!
Néha jó embernek lenni,
mert így egyszerre tudok
gyűlölni , és szeretni.

Ember vagyok Első változat.

ÁCS Nagy Éva
Ember vagyok
Első változat.

Ember vagyok,vétkezem, 
ember vagyok lélegzem!
Ember vagyok hibázom,
ember vagyok vitázom.
Ember vagyok gyűlölök ,
ember vagyok köpködök .
Ember vagyok gyűlölnek,
ember vagyok köpködnek!
Ember vagyok szeretek,
ember vagyok nevetek!
Ember vagyok sírok,
ember vagyok birok.
Néha jó embernek lenni,
mert egyszerre
tudok gyűlölni és szeretni!

Váratlan vendég

Ács Nagy Éva
Váratlan vendég

Sikoly hasít a sötét , ködös éjszakába,
valahol a távolban bagoly huhog.
Megtörve a megszokott csendet.
pár percre csak, de félelem hangja volt.
Házamnál ijedtem megállt a kósza idő.
hallottam ,füleltem szerénynek tűnő kopogtatását .
Ajtóm elé járult, lihegett , szinte rohant,
mint valami megriadt ,űzött ,hajszolt vad .
Arcán , testén csörgedezett a verejték,
remegett , aztán kicsit megpihent nálam.
Tartoztattam, de sietett ,az időnek állni nem lehet!

Fehér-falú kicsi ház

Ács Nagy Éva
Fehér-falú kicsi ház

Lila akác futotta be a fehér ház falát.
illata varázsolta konyhánkba a tavaszt.
Anyám pont fahéjas kalácsot sütött,
apám az asztalnál csendben olvasott.
Kishúgom meg a kutyánkkal pónisat játszott.

Emlékszem , jól tudom akkor megállt az idő,
betódult ,özönlött lakásunkba a varázsfelhő.
keveredett a finom fahéj bódító illatával,
béke ,csend és nyugalom szállt akkor vele.

Anyám arcán gondbarázda hirtelen kisimult,
apámon a kabátja ,sőt nadrágja is újjá változott.
kishúgomon habos-fodros ruha virított,
hajába kötöttek rózsaszín csodaszalagot.

Kutyánk elé raktak egy hatalmas csontot,
asztalunkon a tányérban ,kacsa comb illatozott.
Varázsfelhő mámorától minden megváltozott.
eszembe jut ej-de sokszor ,ha nyílnak a lila akácok.
Fehér falú kicsi házam de sokat álmodok veled !

Börtönöm a testem

Ács Nagy Éva

Börtönöm a testem

Lelkemnek börtöne a testem,
a kiutat hiába kerestem.
Kulcsra zárták a szavak,
nem nyitható a lakat.
Nem hatol át senki cellámon,
előtte tövisből lugas, mi gátol.
Kijönni én sem tudok,
testemben százéves álmot alszok.
Némán kiáltom a ködbe,
ne zárjatok börtönbe!
Fogságomban elmém bomladozik,
az énem testemben foszladozik.
Cellám sötétje lett életem verme,
vannak akik még löknek mélyére.
Felállnék,,de nem tudok,
lábaimon béklyó , foglyok.
Életem vonala talán kiderül ,
ha egén majd a nap tündököl.
Börtönöm őre múltamnak része,
lakatom törését a jövő ígérte.

Lángoló szerelem

Ács Nagy Éva
Lángoló szerelem

Vulkán ez a szerelem,
égeti belsőmet ,
s te a tűzben,
lángolsz velem.

Lávaként forr a vágy,
perzseli bőrünket ,
részegen fejet hajtunk ,
Isten akaratának .
.
Mely eltalált nyilával ,
gejzírként tőrt elő ,
bennünk elvetet magja ,
hamuvá égünk .

Vagyunk szenvedély parazsán,
összeolvadt testünk,
megolvadt szívünk,
áldozat a szerelem oltárán.

Sivatagi álom

Ács Nagy Éva
Sivatagi álom

Magához vonz a hatalmas Óceán,
hív, csalogat csábító erejével.

Hullámok mossák el száraz partomat,
s valahol egy fáradt karaván halad.

Most homályos, alaktalan árnyékok,
vihar van ,belőlük csak ennyit látok.
Félénken felém száll egy árva porszem,
álmodtam s álmomban túlzásba estem.

Nem betonszagú aszfaltról álmodtam.
sivatagról, hol tevén lovagoltam.
Arab sejk kedvese, mátkája voltam,
háremében táncoltam most boldogan.

Nem számoltam a gyorsan múló időt,
nem jártam el keser- édes keringőt.
Csakhogy egyszer bizony felébredtem,
újra beton Tenger vett körül engem.

Eső mosta el bíborszínű vágyamat,
szél fújta el óceáni álmomat.
Sejkem is elment, örökre elhagyott,
most búsan alaktalan karaván vagyok!

Büszke lennél rá

Ács Nagy Éva
Büszke lennél rá

büszke lennél rá
az egyenruha feszül izmos testén
haját borzolja már büszkén a szél

büszke lennél rá
szemében látni a szivárvány színét
szinte eltakarja természetes kékjét

büszke lennél rá
arcán ha mosolyog apró gödröcske van
nevetése hangzik a csendben boldogan

büszke lennél rá
látom arcában még a régmúlt jelét
ha itt lennél s ha látnád jól tudom
mert én amivé lett az vagyok nagyon

büszke lennél rá
kisgyereket ki kacag s nyújtja kezét
felnőtt komoly délceg daliát a férfit
ki az életben mindig megállja helyét

büszke lennél rá
benne valahol jól tudom hogy ott vagy
s valahol biztosan ott vagyok én
az élethez egy esély egy új remény

Nem akarok mást

Ács Nagy Éva

Nem akarok mást II.

Bíborvörösre festi a hajnal az eget,

madár vagyok, már korán repkedek.

De folyton megzavarnak zord fellegek,

fekete, viharos gonosz felhőt kergetek.

Lelkemet fájdalmas kínok gyötrik,

szívemet mélységes sebek tépik.

De én nem akarok megváltozni,

én nem fogok másmilyen lenni!

Csak szabadon szeretnék élni,

levegőben lebegve, boldogan szállni.

Élni akarom a saját, egyszeri életem,

s ne mondja meg senki, hogy jó nekem!

Ne zárjanak sötét korok dohos börtönbe,

enyém, enyém az élet de csak kölcsönbe.

Szállni szabadon az égen, mint a madár,

ki mindig mindenből megfelelő kiutat talál.

Nem adom fel, nem adom senkinek életem,

enyém, felhők mögött szabadon élhetem!

Csak egy kézfogás

Ács Nagy Éva
Csak egy kézfogás

Nyújts segítő kezet,
nyújts annak kinek
minden elveszett!
Kinek már nincs reménye,
mindent feladott,
s egész életében
vívta a harcot!
Nem kell több
csak egy kézfogás,
csak érezze, hogy
mellette állsz!
Csupán ennyi,
segíts neki újra
felállni!
Hadd lássa szépnek
a holnapot,
arcán gond helyet,
mosoly fakadjon!
Nem kerül semmibe,
csak egy kézfogás,
egy segítő kéz,
egy jó barát!

Álmodtam egy más világot

Csonka András Joe, Ács Nagy Éva.
Miltner Szabó Mónika. B, Ilona, Tóthné.

Álmodtam egy más világot

Álmaimban repülök
felhők mögé kerülök.
Hold sugara beragyog,
Egy csillag is mosolyog.
Csillagokkal táncolok.
felhők közt szárnyalok!

Így nézem a világot,
s minden szépnek látok.
Merengve mesét kívánok,
vágyaimmal merülök.
Valóssá formálom az álmot,
széppé mindent alakítok.

Nekem tetszik ez a világ,
lelkemre nyílik itt virág.
Szivárványszínű mezők,
nap sütötte poros háztetők.
Boldog gyermek arcok,
emberek csak boldogok .

Tolvaj vagyok!

Ács Nagy Éva
Tolvaj vagyok!

Tolvaj vagyok
loptam!
Loptam csókot,
nem kaptam!

Loptam az
ölelésed,
loptam a
nevetésed!

Loptam az
örömöt
a földi
gyönyört!

Ítélj el!
Vétkeztem!

De mindezt
érted is tettem.
Csupán csak
szerelemből!

Légy a bírám!
Vétkeztem
Ítélj el!!

Az én földem

Ács Nagy Éva
Az én földem

Ez a föld egy darabka én,
ez a föld egy újabb remény.

Ez a föld, hol születtem,
ez a föld takar majd engem.

Ezen a földön szülessen új élet,
hagyatékomul hagyom ezt a földet.

Így óvlak és szeretlek

Kovácsné Róza,Etela Drovák, Ács Nagy Éva
Biró Melinda, Nagy Károly,Miltner Szabó Mónika.

Így óvlak és szeretlek

Így Óvlak és szeretlek
Tenyerembe elrejtelek
szorosan magamhoz ölelek
óvón a fény fele emellek

mint gondoskodó anya
Mindentől meg védelek
őrzöm titkodat gyermekem
ha kell a sírba viszem.

veled vagyok s öröké leszek
nem haragszom,hisz imádlak téged
és várom szeretett ölelésedet
kezem nyújtom,hogy lelkedhez érjek

Jó hogy vagy nekem Tiéd a szívem,
lelkem Édes Gyermekem.
mert egy anya mindig megbocsájt
ha akarod, én érted meg is hallhatok

életem neked adom
s mindörökké veled maradok
szeretlek gyermekem és megóvlak
álmaimban őrizlek szabadon

Mindegy mit hoz a holnap
Irányodban nem változom
vállamra hajthatod édes kis fejedet
Nyugodj meg anya itt van veled

Szuszogásod hallgatom,
míg elalszol melletted
csak mosoly ébredhet arcodon
fények ölelik a szobát,s te meg alszol

bízom benne szépet álmodol
Ha jő a pirkadat,,meg őrzöm almodat
védem én mosolyodat
Hulló könnyem mossa arcodat

ha zokogsz letörlöm a gondokat
felébreszteni nem foglak
hisz olyan fáradtan jöttél haza

Anya vagyok és féltelek tégedet
mint anyai szív én megteszem
gyere az ölembe szeretlek
mondd el nekem gyermekem

Meghallgatlak ha kell ezerszer
Mondd nekem s én megteszem
Ó jöjj,bújj hozzam egyetlen gyermekem
Jöjj,gyermekem keblemre

s letörlöm szemed sarkából a könnyeket
a mosolyodtól kínjaim feledem
Aludj aludj ,édes kis fiam
aludj és élj boldogan

Kincsek közül a legdrágább te vagy
többet érsz nekem mint  a smaragd,
Szegénységedben ragyogsz,mint a nap
anyai szív többet nem kívánhat...

ha gyermeke arca boldogan ragyoghat
Szeretlek s óvlak mindörökre!
ezt a sorsom így rendelte
és tudhatod, hogy nagyon szeretlek

Borostyán kő a szívem csücskében
de te vagy a szívem rejtekében.
szívdobbanásod anyád keblében
A síron túl is szeretlek téged

Ó jöjj,keblemre kincsem!

Légy boldog Isten áldásával.

Nem Akarok Mást!

Nem Akarok Mást!
Ács Nagy Éva

Én nem akarok megváltozni,
nem akarok másmilyen lenni!!
Élni akarom az életem,
s ne mondják meg ,
hogy tegyem!
Ne zárjanak börtönbe,
enyém az életem,
igaz kölcsönbe!
Szabadon akarok szállni ,
mint a madár!
kire mindig új világ vár!
Nem adom senkinek életem,
az enyém, ha szabadon élhetem!

Így óvlak és szeretlek

Kovácsné Róza,Etela Drovák, Ács Nagy Éva
Biró Melinda, Nagy Károly,Miltner Szabó Mónika.

Így óvlak és szeretlek

Tenyerembe elrejtelek,
szorosan magamhoz ölelek,
óvón a fény felé emellek,
mint gondoskodó anya,
mindentől meg védelek !

Őrzöm titkodat gyermekem,
ha kell a sírba is magammal viszem,
veled vagyok s örökké leszek ,
nem haragszom,hisz imádlak téged ,
és várom szeretett ölelésedet !

Mert egy anya mindig megbocsájt ,
kezem nyújtom,hogy lelkedhez érjek ,
ha akarod,én érted meg is hallhatok ,
életem neked élem, neked adom ,
s mindörökké veled maradok !

Szeretlek gyermekem és megóvlak ,
álmaimban őrizlek szabadon ,
mindegy mit hoz nekünk a holnap
bármit néked akkor is megadok ,
csendben csak, hallgatom szavad .

De, én rám mindig számíthatsz
irányodban nem változom ,
kitéphetnek testemből egy darabot ,
zokognom nekem akkor sem szabad ,
s te vállamra hajthatod edés kis fejedet .

Nyugodj meg anya itt van veled ,
jó hogy vagy kincsem nekem ,
ígérem csak mosoly ébredhet arcodon ,
tiéd a szívem s örökké a lelkem ,
szuszogásod hallgatom,míg elalszom melletted .

Édes egyetlen gyermekem ,
ha jó a pirkadat ,meg őrzöm álmodat ,
védem én arcodon mosolyodat ,
gyere az ölembe, gyere szeretlek ,
fények ölelik a szobát,s te meg alszol.

Bízom benne szépet álmodol,
felébreszteni nem foglak,fáradtan jöttél haza ,
mondd nekem s én megteszem ,
mondd el nekem gyermekem ,
mint anyai szív én megteszem .

Anya vagyok és féltelek tégedet ,
meghallgatlak ha kell ezerszer,
o jöjj,bújj hozzám egyetlen gyermekem,
s letörlöm szemed sarkából a könnyeket,
hulló könnyem mossa szépséges arcodat.

A mosolyodtól kínjaim feledem ,
ha zokogsz letörlöm a gondokat,
Aludj aludj ,édes kis fiam ,
szeretlek s óvlak mindörökre,
jöjj,gyermekem keblemre!

Aludj csak, álmodj és élj boldogan ,
ezért élek csak, a sorsom így rendelte,
kincsek közül a legdrágább te vagy ,
és tudhatod, hogy nagyon szeretlek,
szegénységebben ragyogsz,mint a nap!

Többet érsz nekem, mint minden smaragd,
anyai szív ennél többet nem kívánhat,
légy boldog Isten áldásával,
ha gyermeke arca boldogan ragyoghat.

Borostyán kő a szívem csücskében ,
e te vagy a szívem rejtekében,
a síron túl is szeretlek téged ,
szívdobbanás vagy anyád keblében .

O jöjj,keblemre kincsem !

Újra szabadon

Ács Nagy Éva
Újra szabadon

előttem hullámzik morajlik a tenger
a szél hordja szemembe a homokot
állok a parton szabadon száll a gondolatom
elönt belül a béke egy végtelen nyugalom
hirtelen szépséges szirénné változom
lágyan fuvolázva csábítón szól dalom
s táncolok a viharos szélben újra szabadon

Ha menned kell

Nagy Károly, Miltner Szabó Mónika,
Biró Melinda, Ács Nagy Éva
Ha menned kell

Az élet viharos tengerén hajózom ,
széllel szemben, sodor az ár.
Merre visz utam..nem tudom,
Idő múlása bennem zokog.
De ha szerelem lángja lobog
Újra láthatom a napot.

Benne arcod fényét ,
nevetésed tündér mosolyát.
Megláthatod benne ,
szememben a remény csillagát.
Lelkemhez érhet lelked,ha akarod
bennem társra lelhetsz.

S a vihar lágy szellővé szelídül ,
szavaid, mozdulataid belem égetted.
Egyszerűen,megszerettelek ,
soha többé el nem engedlek.
De ha menned kell
úgy érzed,sodródsz mellettem.

Mint gyermek,kit anyjától elvettek ,
megyek veled kedvesem !
Tűzet fakaszt szíved bennem,
hallod szívem óhaját !
Hallod dobbanását,
társad leszek egy életen át!

TE VOLTÁL A MINDEN NEKEM.

Nagy Károly, Kovácsné Róza,
Ács Nagy Éva

TE VOLTÁL A MINDEN NEKEM.

Te voltál a mindenségem**
az egyetlen igaz reményem
Mindig hittem és bíztam benned
Csak legyen nyitva a szíved
kellő számú ölelésed
A boldogságot megleled.

Vártam rád, álmomban láttalak.
A hold beragyogta arcodat.
Boldogságot rajzolt rá a pirkadat.
csillagok meg a lábnyomod
szívem őrzi mosolyod
Bennem szemed tovább ragyog
és ezért már boldog vagyok

Már megérte a veled töltött perc
Itt voltál velem,hogy érezhettelek
szerettelek és öleltelek
még érzem ajkamon csókodat.
Pedig nem volt csak egy pillanat
mindig lestem mosolyodat

soha feledni nem tudnálak
Talán én sem akarlak
vártam a pillanatunkat
de,ha szeretsz akarlak
Nem lesz még ilyen pillanat.
A sors nem ismétel álmokat.
elszalasztani ezt most nem szabad

Csókod ízét mindig érzem
és soha nem felejtem
örök emlékem lesz nekem
Emléked itt marad velem.

Nincs kacagás

Ács Nagy Éva
Nincs kacagás

előttem megfakult fényképek
könnyes szemem előtt emlékek
mikor még mind itt együtt voltunk
s mindenen egy nagyot kacagtunk
ma nagyon egyedül maradtam
most egyáltalán nem kacagtam
maradtak csak képek emlékek
szívemben szeretetet őriznek

Mivé lett szerelem.

Közös vers: Szerzők: B Ilona Tóthné. Melinda Bíró.Károly Nagy. Ács NAGY Éva.
 Takács Jázmin. Miltner Szabó Mónika.Jóli Szép.

Mivé lett szerelem.

Gondoltál rám, vagy feledtél?
lehet talán sosem szerettél!
Soha jobbkor ,nem jöhettél ,
mindig csak áltattál!
soha nem biztattál.
Szívem mégis tárva feléd.
várom  a beteljesült szenvedélyt!
Ha visszajönnél hozzam,kedvesem
átölelne szorosan kezem.
Szemed fényét lelkembe rejtettem
ahogy az álmot ölelem.
Emlékedet szívembe véstem.
Érzések kavarognak bennem
megnyugszom benned szerelmesem ..
Vajon ezért mit kell tennem.
óH, de hol vagy? Nem értem..
Mi lesz ha újra kezdjük el.
Az est sötétjében szeretni,
s minden fájdalmam örökre feledem.
Lesz-e meg abból szerelem ?
A tegnapot sem feledem...
Mondd nekem s én megteszem.
Mi lesz a hajnal varázsával
s mi lesz a nyugvó nap sugarával ?
Ha itt leszel és ölel karod,
ha veled ezt nem érezhetem.
Simulók hozzád és ölelek
Akkor az élet egy gyötrelem,nekem
látod mivé lesz egy szerelem?
Remélem talán ,vége sosem lesz

Utolsó leheletemig szerettelek.

Mivé lett szerelem.

Közös vers: Szerzők: B Ilona Tóthné. Melinda Bíró.Károly Nagy. Ács NAGY Éva. Takács Jázmin. Miltner Szabó Mónika.Jóli Szép.

Mivé lett szerelem.

Gondoltál rám, vagy feledtél?
lehet talán sosem szerettél!
Soha jobbkor ,nem jöhettél ,
mindig csak áltattál!
soha nem biztattál.
Szívem mégis tárva feléd.
várom hogy a beteljesült szenvedélyt!
Ha visszajönnél hozzam,kedvesem
átölelne szorosan kezem.
Szemed fényét lelkembe rejtettem
ahogy az álmot ölelem.
Emlékedet szívembe véstem.
Érzések kavarognak bennem
megnyugszom benned szerelmesem ..
Vajon ezért mit kell tennem.
óH, de hol vagy? Nem értem..
Mi lesz ha újra kezdjük el.
Az est sötétjében szeretni,
s minden fájdalmam örökre feledem.
Lesz-e meg abból szerelem ?
A tegnapot sem feledem...
Mondd nekem s én megteszem.
Mi lesz a hajnal varázsával
s mi lesz a nyugvó nap sugarával ?
Ha itt leszel és ölel karod,
ha veled ezt nem érezhetem.
Simulók hozzád és ölelek
Akkor az élet egy gyötrelem,nekem
látod mivé lesz egy szerelem?
Remélem talán ,vége sosem lesz
Utolsó leheletemig szerettelek.

ARANY ESŐ Haiku.

ARANY ESŐ
Haiku.
Írta :Ács Nagy Éva

arany az eső
áztatja most a mezőt
lesz talán termés

Nem kell fejfa

Ács Nagy Éva
Nem kell fejfa

Nem lesz fejfám, nem akarom,
nekem nem kell hát sírhalom!
A virágok közé vágyom,
az én rétem az én álmom!

Aludni mindig ott akarok,
örök álmot ott kaphatok.
Felettem nem sötét árnyak,
hanem pillangók szállnak.

Rajtam nem lesz úr az enyészet,
hanem csak a szép természet.
Csivitelést akarok hallani,
nem gyászoló zokszót jajgatni.

Nem kell fejfa, nem akarom,
nem kell nekem hát sírhalom!
Csak a madárdalom szóljon!
Pókok! szőjetek zászlót,

lengessétek meg a szélben.
Hirdessétek igém, békében!
Utánam is lesz majd holnap,
minden napra jön majd új nap!

Győzelem

Ács Nagy Éva
Győzelem

az élet kemény és nehéz
de legyőztem a lehetetlent
eltemettem a múltat
építem újra a jövőt

Ha akarod

Ács Nagy Éva
Ha akarod

A szívdobbanásod leszek,
együtt lélegzem veled.
Mert bennünk él a szerelem,
együtt dobban veled szívem.

A sóhajod kell, én leszek,
együtt vágyakozom veled.
Mert kettőnké a szenvedély,
kell a sóhaj, kell a remény.

Ha akarod szép szó leszek,
együtt szólalok meg veled.
Mert miénk még az élet,
s én benned, neked élek.

Ha kell, a hajnalod leszek,
az éj után pirkadok veled.
Mert mindent adok neked,
én igazán nagyon szeretlek.