Szél fúj a kopott fejfára

Ács Nagy Éva
Szél fúj a kopott fejfára

Temető közepén hirtelen megálltam,
szemem rátévedt egy kopott ,régi fejfára.
Vajon kié lehet , vajon kit rejthet,
közelebb mentem, olvasni kezdtem .
Egy Orosz hadnagy nevét olvasom,
fiatal volt , még gyerek, s most örökre itt pihenhet.
Értünk áldozta fel ő az életét,
meghalni jött,s talán nem is tudta miért.

Idegen hon ez neki, mégis itt nyugszik,
nem az Ő földje ez,örök álmot mégis itt alszik.
Miért nem vitték haza,neki nem volt rokona?
Soha senki nem kereste, őt senki se szerette?
Nem ez az otthona ,de ez a föld befogadta,
immár ide tartozik közénk régóta.
Kopott fejfa, ennyi jelzi csupán,
valamikor volt egy fiú, a mi bátor katonánk.

Öt is anya szülte, őt is keblén ringatta,
öt is anya nevelte ,őt is az tanítgatta!
Siratták - e otthon szerettei,nem tudni,
de emlékét biztos senki nem feledi.
S a sírján most vadvirágok nyílnak,
felette madarak neki dalolnak.
Szél fúj,kopott fejfa a temetőben,
eső könnyet hullat rá, kopott fejfa feledőben.

2014-11-6
Ács Nagy Éva
Minden jog fenntartva!Változtatás nélkül osztható!