A bátor kislány ( Találkozásom Télapóval)

Elbeszélés Írta: Ács Nagy Éva

A bátor kislány
( Találkozásom Télapóval)

Rég volt, valamikor a 70 es évek elején, de jól emlékszem, 5 testvéremmel nevetgéltem, játszottam azon az estén, már nem tudom mit, de jól éreztük magunkat! Tudtuk, hogy ma jön a télapó, kint esett a hó, a város már ünnepre készülődött! Mi még igazából sosem találkoztunk a télapóval, kipucoltuk a csizmánkat,kitettük az ablakba, reggelre úgyis benne lesz az ajándék! Azért izgatottan vártuk a reggelt , mit kapunk és mennyit, alig aludtunk, anyu nem bírt velünk!
Nos azon az estén anya vacsorát főzött, apu a szokásos híradót nézte, mi meg rosszalkodtunk! Tesóim engem cukkoltak,én vékony , ügyetlen kislány voltam, könnyen megtaláltak, semmiben sem jeleskedtem, nem tudtam fára mászni, biciklizni, fütyülni, és úszni sem, szóval semmit!De nem vettem komolyan őket, tudtam ha valaki bántana rögvest mindre számíthatok,úgymint mikor érett a cseresznye, megkönyörültek rajtam, és mindig szedtek, vagy dobtak le nekem, igaz keservesen de a fatörzséig eljutottam! Ha az utcán mentünk, összevertem a bokámat, rögtön elestem, a Balatonon meg sipákoltam, ha beledobtak a vízbe mert féltem, hogy megfulladok!Azért később sosem bántottak, elfogadták azt, hogy nekem nem megy, nem is erőltették többé. Azon az estén, hirtelen kopogtak, mi nem hallottuk, apu nyitott ajtót , anyu is meglepődött, ott állt vele szemben a télapó!Minket keresett, szüleim behozták a gyerekszobába, ahányan voltunk, annyi felé bújtunk!! Olyan nagy csend és ijedség keletkezett , én hallottam a tesóim és a saját szívdobogásomat! Ilyen jók mi sosem voltunk az tuti!És mikor megszólalt mi szólni sem mertünk! Beszélt nekünk, de csak hallgattunk, nem is tudom, hogy mit mondott, de egyszer csak azt kérdezte, hogy mondana-e valamelyikünk neki verset? Senki meg sem mozdult,és akkor hirtelen nem tudom mi történt velem, de előbújtam a bátyám háta mögül, és megszólaltam,Télapó, én tudok!! Apró,vézna, szöszi kislány voltam , de akkor hirtelen óriás lettem, és bátor!! Félénkségem eltűnt percek alatt. Télapó mosolygott rám,mondd csak kicsim, hogy hívnak? Éva vagyok, és most kezdtem az iskolát! Szeretsz tanulni? Igen, de a verseket nagyon szeretem, szeretek szavalni!Akkor szavalj kincsem, a tied lesz a legszebb ajándék! Behunytam a szemem, talán ott lebegett előttem az ajándék is, nem tudom , de zavart voltam, és a télapónak húsvéti verset mondtam! Nevetett, ezt nagyon szép volt, de én nem a nyuszi vagyok,de mivel bátor voltál, megérdemled az ajándékodat! Kihúztam magam, büszke is voltam magamra, meg nem is, testvéreim szintén így éreztek, persze kaptak ők is ajándékot, de a mai napi emlegetjük ezt az én bátor tettemet!! Jó volt veled találkozni Télapó, még most is várlak,ősz fejjel is, várom a csengő csilingelést,a hó esést, az ünnepi készülődést!!