Az én apám
Erős szikár ember,az élet nem kímélte,
valamikor gyermekként érkezett-e vidékre.
Itt nőtt fel nálunk,,a háború itt érte,
otthon imát mondtak érte, ő nem kérte.
De ő dacolt a sorssal, a háborút túlélte,
s felnőtt fejjel ment haza ,végre,
Otthon el sem hitték, hogy él, hogy ő az,
a kisfiúból embert itt nálunk faragtak.
Idegen volt ott számára minden,
mert gondolata itt járt a somogyi vidéken.
Családja, felesége , gyermekei itthon várták,
s itt hagyta számára fontos hivatását!
Lakatosnak tanult, bányában dolgozott,
de egyszer besorozták,ez eldöntötte sorsát,
Katona lett ,ízig-vérig , neki ez volt az élet,
élvezte, szerette ő a sikert a hadsereget.
Dolgozott becsületesen, a pénz ő kereste,
várta otthon hat apró gyermeke.
Sírni egyszer láttam életemben,
mikor anyám hirtelen beteg lett,
s az erős emberen gyámoltalanság lett úr,
félt, félt, hogy egyedül marad, s nincs kiút,
De a sors megint neki kedvezett,
anyám felépült, s ők ketten lettek egy.
Apám, ül az asztalnál , olvas némán,
néha végig néz, élete asszonyán.
Szemében öröm, látom én jól,
szája sarkán gyengéd mosoly,
s hálás nagyon a sorsnak ,
mert eltűnt életéből mi mostoha!
S hálás vagyok én is, hogy ő az apám,
ő adott enni, ő adott inni, ő tanított meg
talpon maradni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése