Bánat vers

Ács Nagy Éva
Bánat vers

Hát mondd világ, nem volt még elég,
miért fáj még mindig iszonyúan a lét.
Milyen könny ez, hogy sosem apadhat el,
ömlik , csak ömlik , lassan nagyobb mint tenger.
Zokog bennem a szó, zokog a vágy,
miért nem hallom végre meg az öröm ódát!
Bánat virág nyílik kertemben , rózsa helyett,
bánatos ének szól, s lelkem oly sebzett.
Hát mondd világ, miért vagy gyilkosom,
hát mondd világ, szólj és én elbujdosom.
Magam leszek akár az erdő közepén,
s a sebeimet ott magam gyógyítom én!
Bánatomat tán elmossa majd az eső,
lelkemben feltámad az egykori erő!
Emlékeim , megszínesednek majd,
oly szép lesz, mint a lehullott őszi avar!
Elfakul vele a fájdalom , a bánat,
elfakul az is , hogy vágyom még utánad!