Aludtál kedves

Ács Nagy Éva
Aludtál kedves

Ahogy aludtál ,vágyakozva néztelek,
s bennem szárnyalni kezdett a képzelet.
Néztem a fényben kisimult arcodat,
halvány mosolyt csalt rá az alkonyat.
Hallottam a néma csendben szuszogásod,
tiszta és békés lehetett az álmod.
De az én ébrenlétem nem volt az,
egyre jött elő több vágyódó gondolat.
Mi lenne ha most megzavarnám álmod,
simulnék, csókkal ébresztve fel vágyad!
S hatalmas kéklő tenger varázsolnék eléd,
hullámzó kéjt, vagy paradicsomi édent!
Hol minden ami ott van, szép, hol nincs bánat,
nincs fájdalom, csak tüzes vigadalom.
Ahol minden csak rólunk , a szerelemről
szól,s szél nem fúj, eltörölték a sötét felhőt.
Örökké süt a nap, nincs lápos iszap,
nem húz le ,nem süllyedünk mélyre,a pap
nem húzza meg értünk a vészharangot,
szabadok vagyunk, nem teljesítünk parancsot.
Ahogy aludtál vágyakozva néztelek,
boldogságot kívánt nekünk a képzelet!