Szonett: 99
Írta: Ács Nagy Éva
Ma újra megtellett az üres fészek,
Felharsant most egy elfeledett ének.
Szívem boldog volt, hevesen dobogott,
A tűz benne régi lángként lobogott!
Eltévedt madárkáim hazatértek,
Együtt lakták be most megint a fészket.
Velük szárnyaltam be ,dohos otthonom,
Mint rég, hol nem volt pókháló a falon.
Felvidultak a falai a háznak,
Szeme is ragyogott a ködös tájnak.
S hirtelen ,meghúzták a nagyharangot!
Idő van, menni kell,máshová vágynak,
Hiába a csábítása , régmúltnak.
Kis időre játszhattam csak boldogot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése