.jpg)
Temetőben csend, s a hantok alatt,
foszladozott el a pillanat.
Meleg testek a mélyébe vesztek,
útnak indultak az enyészetnek.
Már nincsenek, már elporladtak,
csak nekünk a hantok maradtak.
Fázok, szél fúj át kabátomon,
könnycsepp pereg le a fejfákon.
Csak egy percet kérek Istenem még,
csak pár órára legyen a rég!
Elmondhassam azt amit nem mondtam,
megbánjam én azt, hogy nem szóltam!
Árva lelkem itt így könyörög,
s a gondolatom felpörög.
Kellene, hogy simogassatok,
színtelen ajkamra csókot adjatok.
Leheljetek létet elvesztett éveimbe,
életet kérek, felnőtt lelkembe!
Halál ne röhögjön többé rajtam,
legyen úgy, ahogy én akartam.
Szél fúj át a temető kapuján,
eltűnt belőlem a kisleány.
Temetőben sírva a hantok alatt,
velem foszlott el a pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése