Hegyek között
Hegyek között álmosan kél föl a nap,
ásítozva hozza meg az első sugarat,
a köd ijedten elillan , eloszlik,
a háztetőre árva hópehely hullik,
havas hegygerincen táncot jár a szél.
meleg szobában a tűz duruzsolva mesél,
nyugalom, békesség ül az arcokon,
boldogság az úr, fönt az Alpokon!
S ha köd van és hideg a havas bérceken,
lelki békédet , s nyugalmad ott meg leled!
nem zavarja meg semmi, senki,
nem kell félned, nem fogsz tilosban lenni,
csak szaladni ki a a hólepte mezőre,
vagy felmászni a havas hegytetőre,
kipirult arccal önfeledten,nagyot kiáltani,
s visszhangként saját hangod hallani,
hegyek között fáradtan nyugszik le a nap,
bíborszínével csodás varázslatos álmot ad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése