Szánj meg

Ács Nagy Éva
Szánj meg

Testem forró ,lávaként tüzel vérem,
a megváltást tőled epekedve kérem.

Mint sebzett vad könyörgök,
szánj meg,
csókkal élessz újra,
szánj meg!

Érintésed bennem tornádót kavar,
belül felkap,összevissza zavar.
Áthelyezi bennem akaratom, az énem,
érzés nélkül. tudom jól ,nem lehet élnem.

S ha csillapodik ereje szerelemnek,
úgy érzem magam mint a föld,
ki eső után nyugalmat lelt.
Tápláló eső a földnek,
tápláló ereje szerelemnek.
Szánj meg!
Tápláld , őrizd a tüzet,
s vérem érted lávaként lüktet.