Egyszemélyes múlt

Ács Nagy Éva
Egyszemélyes múlt

Az életben, megismétlődik minden,
ugyanazt a hibát újra elkövettem.
Hiába próbálom már helyre hozni,
nem tudok, nem akarok megváltozni.
Sebzett madárként vergődöm világomban,
boldog emberként utazom álmomban.
Átlépek a valóm és álmom között,
keresem magam,talán ott rejtőzött.
Nem kell, nem kérem ,ugyanazt a vermet.
kiástam magamnak,hát betemetem!
Hajnalodik, hajnal fénye ha eljön ,
pirkadat értem is tesz egy kerülőt.
Mindent mi rossz , és mi fájt, most feledek,
csak szép pillanat, lesz mire emlékezek.
Szenvedtem,megérte, én nem tudhatom,
ezért nem jár diadém és a jutalom.
Ne kövesse senki példaként az utam,
ez az én egyedüli ,egyszemélyes múltam.!