KIS IDŐ BOLDOGSÁG Szonett: 99

KIS IDŐ BOLDOGSÁG
Szonett: 99
Írta: Ács Nagy Éva

Ma újra megtellett az üres fészek,
Felharsant most egy elfeledett ének.
Szívem boldog volt, hevesen dobogott,
A tűz benne régi lángként lobogott!

Eltévedt madárkáim hazatértek,
Együtt lakták be most megint a fészket.
Velük szárnyaltam be ,dohos otthonom,
Mint rég, hol nem volt pókháló a falon.

Felvidultak a falai a háznak,
Szeme is ragyogott a ködös tájnak.
S hirtelen ,meghúzták a nagyharangot!

Idő van, menni kell,máshová vágynak,
Hiába a csábítása , régmúltnak.
Kis időre játszhattam csak boldogot!

A bátor kislány ( Találkozásom Télapóval)

Elbeszélés Írta: Ács Nagy Éva

A bátor kislány
( Találkozásom Télapóval)

Rég volt, valamikor a 70 es évek elején, de jól emlékszem, 5 testvéremmel nevetgéltem, játszottam azon az estén, már nem tudom mit, de jól éreztük magunkat! Tudtuk, hogy ma jön a télapó, kint esett a hó, a város már ünnepre készülődött! Mi még igazából sosem találkoztunk a télapóval, kipucoltuk a csizmánkat,kitettük az ablakba, reggelre úgyis benne lesz az ajándék! Azért izgatottan vártuk a reggelt , mit kapunk és mennyit, alig aludtunk, anyu nem bírt velünk!
Nos azon az estén anya vacsorát főzött, apu a szokásos híradót nézte, mi meg rosszalkodtunk! Tesóim engem cukkoltak,én vékony , ügyetlen kislány voltam, könnyen megtaláltak, semmiben sem jeleskedtem, nem tudtam fára mászni, biciklizni, fütyülni, és úszni sem, szóval semmit!De nem vettem komolyan őket, tudtam ha valaki bántana rögvest mindre számíthatok,úgymint mikor érett a cseresznye, megkönyörültek rajtam, és mindig szedtek, vagy dobtak le nekem, igaz keservesen de a fatörzséig eljutottam! Ha az utcán mentünk, összevertem a bokámat, rögtön elestem, a Balatonon meg sipákoltam, ha beledobtak a vízbe mert féltem, hogy megfulladok!Azért később sosem bántottak, elfogadták azt, hogy nekem nem megy, nem is erőltették többé. Azon az estén, hirtelen kopogtak, mi nem hallottuk, apu nyitott ajtót , anyu is meglepődött, ott állt vele szemben a télapó!Minket keresett, szüleim behozták a gyerekszobába, ahányan voltunk, annyi felé bújtunk!! Olyan nagy csend és ijedség keletkezett , én hallottam a tesóim és a saját szívdobogásomat! Ilyen jók mi sosem voltunk az tuti!És mikor megszólalt mi szólni sem mertünk! Beszélt nekünk, de csak hallgattunk, nem is tudom, hogy mit mondott, de egyszer csak azt kérdezte, hogy mondana-e valamelyikünk neki verset? Senki meg sem mozdult,és akkor hirtelen nem tudom mi történt velem, de előbújtam a bátyám háta mögül, és megszólaltam,Télapó, én tudok!! Apró,vézna, szöszi kislány voltam , de akkor hirtelen óriás lettem, és bátor!! Félénkségem eltűnt percek alatt. Télapó mosolygott rám,mondd csak kicsim, hogy hívnak? Éva vagyok, és most kezdtem az iskolát! Szeretsz tanulni? Igen, de a verseket nagyon szeretem, szeretek szavalni!Akkor szavalj kincsem, a tied lesz a legszebb ajándék! Behunytam a szemem, talán ott lebegett előttem az ajándék is, nem tudom , de zavart voltam, és a télapónak húsvéti verset mondtam! Nevetett, ezt nagyon szép volt, de én nem a nyuszi vagyok,de mivel bátor voltál, megérdemled az ajándékodat! Kihúztam magam, büszke is voltam magamra, meg nem is, testvéreim szintén így éreztek, persze kaptak ők is ajándékot, de a mai napi emlegetjük ezt az én bátor tettemet!! Jó volt veled találkozni Télapó, még most is várlak,ősz fejjel is, várom a csengő csilingelést,a hó esést, az ünnepi készülődést!!

Jóban-rosszban barát a barát

Ács Nagy ÉVA

Jóban-rosszban barát a barát

Azért vagytok ti nekem barátok,
ha baj van, tudom mellém álltok.
meghallgatok, segítetek felállni,
lejtőn tudjak felfelé is járni.

Mindig kell egy biztató szép szó,
kell egy szoros, féltő kézfogás,
egy gyámolító gondoskodás.
Kell nekem egy igazi barát,
ki velem van, s erőt nekem ád.

Nem más,csak türelem,s hallgass meg,
hogy elmondjam fájdalmam neked,
én oldom meg enyém lesz a tett,
csak hallgasd, légy a sáncon velem,!

Háttérben fogd erősen a kezem.
ígérem én is  mindig ott leszek
a bajban veled ,fogom kezed.
s csak hallgatok,te  bátran csak mondd!

Mindig- mindig kell egy hű barát,
ki feledteti veled a rossz nyomát.
ha igaz barát vagy , ott vagy velem,
légy a menedék,a  mentsvár nekem.

S én majd neked ugyanez leszek,
 hű barát,jóban rosszban neked!

Mindig visszatér a Télapó

Ács Nagy Éva
Mindig visszatér a Télapó

Most búcsúzott el végleg az ősz,
mindent ellepett a sűrű köd,
síkosak lettek már az utak,
a szánkó siklik a domboldalt!

Szállingózik, szitál a hó,
bekopog az ajtón a télapó.
nagy szakálla majdnem földig ér,
kicsi gyerek tőle sosem fél.

Hátán van a nagy piros zsákja,
benne ajándék, mind ezt várja.
ki jó volt , most az sokat kapott,
de a télapó senkit ki nem hagyott.

Esélyt ad , mert jön ő jövőre,
bizalmat szavazott így előre,
de indul tovább, nagy a világ,
sok a gyerek, ki rá izgalommal vár!

Szól a csengő, megérkezett a szán,
búcsút int, legyetek jók, viszlát,
visszatérek hamarosan megint,
ha hó esik, s a szánkó siklik!

Barátok.

Ács Nagy Éva
Barátok.

Lobog a tűz,
forr a víz,
pattog a szikra,
a szív melegen dobban,
csapat van itt,
barát a táborban,
barát, jóban, rosszban!

Alkonyati vágy

Ács Nagy Éva
Alkonyati vágy

Szél fúj át a nádason , köd szitál,
az est szürkén játszik a tájjal,
egyesül az alkonyati vággyal!

Csak futottam

Ács Nagy Éva

Csak futottam

futottam, csak lassan,
aztán kicsit gyorsabban,
futottam, mint akit kergetnek,
éreztem, rajtam tán nevetnek,
futottam, mint a gondolat,
szélvész vitte el a gondokat,
futottam, most lihegek,
de bevallom, jól esett!

EGYEK VAGYUNK Haiku.

EGYEK VAGYUNK
Haiku.
Írta:Ács Nagy Éva

dobogjon szíved
adjon át szeretetet
minden ember egy

Aludtál kedves

Ács Nagy Éva
Aludtál kedves

Ahogy aludtál ,vágyakozva néztelek,
s bennem szárnyalni kezdett a képzelet.
Néztem a fényben kisimult arcodat,
halvány mosolyt csalt rá az alkonyat.
Hallottam a néma csendben szuszogásod,
tiszta és békés lehetett az álmod.
De az én ébrenlétem nem volt az,
egyre jött elő több vágyódó gondolat.
Mi lenne ha most megzavarnám álmod,
simulnék, csókkal ébresztve fel vágyad!
S hatalmas kéklő tenger varázsolnék eléd,
hullámzó kéjt, vagy paradicsomi édent!
Hol minden ami ott van, szép, hol nincs bánat,
nincs fájdalom, csak tüzes vigadalom.
Ahol minden csak rólunk , a szerelemről
szól,s szél nem fúj, eltörölték a sötét felhőt.
Örökké süt a nap, nincs lápos iszap,
nem húz le ,nem süllyedünk mélyre,a pap
nem húzza meg értünk a vészharangot,
szabadok vagyunk, nem teljesítünk parancsot.
Ahogy aludtál vágyakozva néztelek,
boldogságot kívánt nekünk a képzelet!

Uram

Ács Nagy Éva
Uram

Uram , feléd esdve nyújtom kezemet,
ébredjen fel népem iránt szereteted,
szívedben gyúljon meg a tűz, lángoljon
fel jó magasra a béke jele, álmodjon
az ember újra vele,legyen az élet szép,
kérlek, ne szenvedjen , legyen kék az ég,
drága hazám ,ne szenvedést s halált lásson,
hanem a boldogság vízében mártózzon,
s ha így lesz, enyém lesz velük a kincs,
öröm lesz, kacagás, sírás pedig nincs!

Csak hagy-ma

Ács Nagy Éva

Csak hagy-ma

hagyma íze van a csóknak,

hagy(j )ma íze van a vágynak,

hagyma illatúak az otthonok,

hagyma illatúak a fák, bokrok,

hagyma képe van a munkának,

hagy(j)ma a mindennapi robotnak,

hagy(j ) ma szól a pénztárcám,

kong, üres a spájz, nincs hagymám,

fokhagyma, lila hagyma, dughagyma,

főleg az erős vöröshagyma,

ma hát akkor minden hagyma,

jó lenne ha világ békén hagyna!

Csak Dúdolok

Ács Nagy Éva
Csak dúdolok

dú, dú, dú,...
Dúdolok egy dallamot,
táncolok egy vad tangót.
Kint az erdő közepén,
annak is a legmélyén.

Ringatózom ott bátran,
örömteli az én vágyam.
Felettem zeng madárdal,
szél játszik a citerával.

Dúdolok,ők tangóznak,
dallamomra táncolnak.
Összebújik gerlepár,
szerelem,mi rájuk vár.

Tangóznak , ez kész csoda,
ezt a jó kedvem okozta.
Ringok , ejtek én is velük,
átveszem a jó kedvük.

Nekem is van már párom,
tangómat vele járom.
S majd madarak dúdolnak,
a testek összefonódnak.

dú, dú ,dú
Dúdolok egy dallamot,
ringva járom a tangót.

Hegyek között

Ács Nagy Éva
Hegyek között

Hegyek között álmosan kél föl a nap,
ásítozva hozza meg az első sugarat,
a köd ijedten elillan , eloszlik,
a háztetőre árva hópehely hullik,
havas hegygerincen táncot jár a szél.
meleg szobában a tűz duruzsolva mesél,
nyugalom, békesség ül az arcokon,
boldogság az úr, fönt az Alpokon!
S ha köd van és hideg a havas bérceken,
lelki békédet , s nyugalmad ott meg leled!
nem zavarja meg semmi, senki,
nem kell félned, nem fogsz tilosban lenni,
csak szaladni ki a a hólepte mezőre,
vagy felmászni a havas hegytetőre,
kipirult arccal önfeledten,nagyot kiáltani,
s visszhangként saját hangod hallani,
hegyek között fáradtan nyugszik le a nap,
bíborszínével csodás varázslatos álmot ad!

Aratnak

Ács nagy Éva
Aratnak

Hideg lesz hamar az Alpokban,
emberek keze alatt ég a munka,
közel és távol széna bála, aratnak,
lesz kenyér így a fáradt parasztnak,
eleség pedig a nélkülözhetetlen
lovának, hamar jő a hideg, s kell alomnak,
szél fúj, vihar tombol ott a hegyen,
pihennek a munkától kérges kezek,
s jövőre kezdődik minden megint,
mert egyszerű nép, s magán így segít!!

Szívedben a bázis ( Idézet. Majka:Élvezd)

Ács Nagy Éva
Szívedben a bázis
( Idézet. Majka:Élvezd)

Szeretni, mindig vágyom,
szeretni az én álmom.
Ölelni mindig kéne,
nézni másik szemébe.
Csókolni hát csókolok,
ha szeretsz én is adok.
Fukarság nem  szokásom,
ha kapok én visszaadom.

"Élvezd az életet még ha fáj is,
a külvilág csak színfal,
szívedben a bázis!"

Veled jöhet bármi

Ács Nagy Éva
Veled jöhet bármi

Veled álmodom, éjszakákon át,
érzem tested csábító illatát,
s az éjben felcsendül egy dallam,
szerenádot ad ezernyi csillag,
reggel ha pirkad az lesz a hajnalunk,
egymáshoz simulunk, s nincs szavunk,
az éjjel elvarázsolt bennünket,
s a hajnal titkolja szerelmünket,
nappal nélküled szól szívem bús dala,
gondolatom ,tettem, magányos ,béna,
s ha jő az éj, neked szirénné változom,
vágy rózsám kinyílik, és illatozom,
lelkem karodban nyugalmat talál,
veled jöhet már százezer halál!

Valami

Ács Nagy Éva
Valami

Valami szó volt,
bántott,
valaki rosszul szólt,
fájok,
valakinek hullt a könnye,
arcom áztatja,
valami a szívét kettétörte,
lelkem megfagyasztotta!

Ma jó volt

Ács Nagy Éva
Ma jó volt

Ma jó volt egy kicsit,
ma feledtem a kínt,
ma este nevettem,
régen nem tettem,
ma jó volt kicsit,
éreztem!!

Kedvtelenül , de még keresem!

Ács Nagy Éva
Kedvtelenül , de még keresem!

Ülök némán, hangulatom semmi,
írni sincs kedvem, hirdetéseket böngészem,
munkát keresek, de falba ütközöm,
mindenhol a szó ,várjon, s arcokon közöny.
van munka az okosok szerint, de kinek, és hol,
jól eldugták, mert én sehol nem találom,
felírják a nevem, önéletrajzom leteszem,
otthon meg hull keserv könnyem,
rájöttem csóró vagyok, nincs pénzem,
a szoc. segélyt nem igénylem,
minek, úgysem kapom én meg,
férjem keres, de rezsi mindent bekebelez,
adósságom gyűlik, fizetni nem tudok,
ebbe azt hiszem , tényleg belepusztulok,
s ma még hirtelen az is eszembe jutott ,
a tb -m mától már nem támogatott,
beteg így hát nem lehetek,meg sem halhatok,
majd a férgek rágnak meg, vagy jajgatok,
elmegyek én a miniszterhez megkérdezem,
uraim hol a munka, mert én még keresem!

Feketén-fehéren

Ács Nagy Éva
Feketén-fehéren

nekem nem kell a pompa,
nem ,cifra  úri cicoma,
a nő szépnek született,
kinyílik , ha kap dicséretet,
te szemedben ő egy dáma,
férfi sóhajod vágya,
feketén és fehéren,
ragyogó gyémánt a szemében,
kertedben illatos rózsa,
vágyának te vagy mozgatója,
mézédes élet, s nyugalom,
ha megkapod , tied ő az álom!

Hableány álma

Ács Nagy Éva
Hableány álma

Hableány a vizek tündére,
kecses teste,s haja az éke,
igazgyöngyöt hullat ha sír,
szeretni odalent nem bír,
valós álma a földi élet,
álom csak, lesz ez,vagy ígéret,
tenger mélyén nincs boldogság,
várja a szerelem, vágy a világ!

Lelkem ott van

Ács Nagy Éva
Lelkem ott van

Hazám, te hűvös kárpátok,
remény egyszer haza találok,
hitem az hogy utam oda vezet,
s lelkem egységben lesz veled!

Szeress csak

Ács Nagy Éva
Szeress csak

Te Istennő vagy nekem,
neved asszony,
te vagy az álmom,
te vagy az életem.

Annyiszor gyötörtél,
mégis kellesz,
sokszor bántottál,
de nélküled nem élek.

Te szépséges lény,
légy gyermekeim anyja,
szeress csak ezt kérem,
s én szeretlek, ígérem!

Rejtve vagy

Ács Nagy Éva
Rejtve vagy

Fénykép, mi maradt rólad,
gyászt hozott ránk a tegnap,
Már sárgulni kezd a széle,
rejtve vagy szívem közepébe!

Őszi tánc

Ács Nagy Éva
Őszi tánc

Ősz van már, fent a hegyek között
az élet színesbe öltözött,
derű van itt közel és távol,
színes levélraj a szélben táncol!
mozdulok s táncolok én is vele,
izzít, lázít  engem az ősz szele,
őszanyóka velem is táncol,
haja  szivárványként lángol!

Álmodom

Ács Nagy Éva
Álmodom

rajzolok, szívet,
álmodom , szerelmet,
örökké várlak , téged.

Egyszemélyes múlt

Ács Nagy Éva
Egyszemélyes múlt

Az életben, megismétlődik minden,
ugyanazt a hibát újra elkövettem.
Hiába próbálom már helyre hozni,
nem tudok, nem akarok megváltozni.
Sebzett madárként vergődöm világomban,
boldog emberként utazom álmomban.
Átlépek a valóm és álmom között,
keresem magam,talán ott rejtőzött.
Nem kell, nem kérem ,ugyanazt a vermet.
kiástam magamnak,hát betemetem!
Hajnalodik, hajnal fénye ha eljön ,
pirkadat értem is tesz egy kerülőt.
Mindent mi rossz , és mi fájt, most feledek,
csak szép pillanat, lesz mire emlékezek.
Szenvedtem,megérte, én nem tudhatom,
ezért nem jár diadém és a jutalom.
Ne kövesse senki példaként az utam,
ez az én egyedüli ,egyszemélyes múltam.!

Néma a szó

Ács Nagy Éva
Néma a szó

némán ülök csak,
alattam hideg a kő,
gondolatom messze száll ,
távol jár az elmém ,
szívem megkövesedett,
a víz csendes,
senki nem szól,
én is hallgatok,
és most csendben
elvagyok!

Te vagy vágyam

Ács Nagy Éva
Te vagy vágyam

álmom kiterítve,
rózsám harmatos,
könnyem folyik,
szívem érted dobog,
vágyam te vagy,
várlak!

Feledtem

Ács Nagy Éva
Feledtem

Ma most feledtem,
poharam égig emeltem,
táncolt előttem minden,
most semmi baj nincsen!

Itt a holnapom

Ács Nagy Éva
Itt a holnapom

nem itt születtem, de itt lakom,
itt van múltam, s holnapom,
itt lettem asszony s anya,
itt ragyogott rám gyermekeim mosolya,
itt értem tiniből, érett felnőtté,
majd őszes hajú nővé,
itt voltam nagyon boldog, s
itt lett hirtelen életem bús ballada,
özvegyi fátyol lett hajkoronám helyén,
magányos éveim üvöltve fájtak,
majd a vágy utat talált új boldogságnak,
újra ragyog felettem az ég,
színe oly mint a türkizkék,
nem vártam, de titokban vágytam,
vágytam újra a dalra,s akkor
hirtelen felhangzott boldog óda,
nem itt születtem , de itt lakom,
itt telt el minden pillanatom,
ez a falú lett az otthonom,
ez a föld lesz majd sírhantom!

Apa mesélj még

Ács Nagy Éva
Apa mesélj még

Apa mesélj , nézd körül ült
hat apró gyermek, rád figyelnek,
Apa , ugye nem vagy fáradt,
meséld el a kígyóbőr királyfit,
vagy tudod a bolond Pétert és Pált,
azon oly jót nevettünk!
Apa, tudom, a mesét te találtad ki,
de a legszebb mese volt a világon!
Apa, énekelj nekünk,
azt amit én úgy szeretek,
tudod.. lent a földön áll a gép!!
Vagy játszunk , Amerikából jöttem,
kitalálom, ki vagy éppen!
Az én apukám, nem is lehetnél más,
apa , kinőttem a meséket,
de mesélj még , fáj az élet!
Most is köréd ülünk ha kell,
csak tudod sose ébredjek fel!
A mese szép, sokkal szebb mint a valóság,
apa, mesélj , had feledjek,
most én leszek a hős gyermek!
Legyőzöm én a hétfejű sárkányt,
jóvá teszem a vasorrú bábát!
Apa, mondd , ugye így lesz,
mondd , győzhetek, vagy elveszek!
Apa , felelj nekem, van reményem,
s ha van, hogy csináljam,mit kell tennem,
hogy, ne bőgjem át az éjszakákat,
hogy verőfényes legyen nappal,
apa, mesélj még, kérlek csak mesélj,
a mese oly nagyon szép!

Az én apám

Ács Nagy Éva
Az én apám

Erős szikár ember,az élet nem kímélte,
valamikor gyermekként érkezett-e vidékre.
Itt nőtt fel nálunk,,a háború itt érte,
otthon imát mondtak érte, ő nem kérte.
De ő dacolt a sorssal,  a háborút túlélte,
s felnőtt fejjel ment haza ,végre,
Otthon el sem hitték, hogy él, hogy ő az,
a kisfiúból embert itt nálunk faragtak.
Idegen volt ott számára minden,
mert gondolata itt járt a somogyi vidéken.
Családja, felesége , gyermekei itthon várták,
s itt hagyta számára fontos hivatását!
Lakatosnak tanult, bányában dolgozott,
de egyszer besorozták,ez eldöntötte sorsát,
Katona  lett ,ízig-vérig , neki ez volt az élet,
élvezte, szerette ő a sikert a hadsereget.
Dolgozott becsületesen, a pénz ő kereste,
várta otthon hat apró gyermeke.
Sírni egyszer láttam életemben,
mikor anyám hirtelen beteg lett,
s az erős emberen gyámoltalanság lett úr,
félt, félt, hogy egyedül marad, s nincs kiút,
De a sors megint neki kedvezett,
anyám felépült, s ők ketten lettek egy.
Apám, ül az asztalnál , olvas némán,
néha végig néz, élete asszonyán.
Szemében öröm, látom én jól,
szája sarkán gyengéd mosoly,
s hálás  nagyon a sorsnak ,
mert eltűnt életéből mi mostoha!
S hálás vagyok én is, hogy ő az apám,
ő adott enni, ő adott inni, ő tanított meg
talpon maradni!

Emberként álmodunk

Ács Nagy Éva
Emberként álmodunk

Azt mondják, az erő veled van,
hol,hiába keresem, én a jelenlétét
nem érzékelem!
Azt mondják ,egy az élet,
egy,akkor miért nem úgy élhetem,
ahogy én szeretem?
Azt mondják, van szerelem első látásra,
hol,ki látta,várunk a csodára.
Azt mondják ,egyszer születünk,
ki kérte,nem én kértem a létem,
de ha vagyok akkor élem.
Azt mondják egyszer meghalunk,
mikor,
nem tudom,de nem is akarom,
még itt vagyok,kicsit még maradok.
Sírunk,nevetünk,élünk, halunk,
mert világra jöttünk érzünk, vágyunk,
emberként álmodunk.

Szánj meg

Ács Nagy Éva
Szánj meg

Testem forró ,lávaként tüzel vérem,
a megváltást tőled epekedve kérem.

Mint sebzett vad könyörgök,
szánj meg,
csókkal élessz újra,
szánj meg!

Érintésed bennem tornádót kavar,
belül felkap,összevissza zavar.
Áthelyezi bennem akaratom, az énem,
érzés nélkül. tudom jól ,nem lehet élnem.

S ha csillapodik ereje szerelemnek,
úgy érzem magam mint a föld,
ki eső után nyugalmat lelt.
Tápláló eső a földnek,
tápláló ereje szerelemnek.
Szánj meg!
Tápláld , őrizd a tüzet,
s vérem érted lávaként lüktet.

Szózat a szerelemhez ( Vers alapja:Vörösmarty Mihály: Szózat)

Ács Nagy Éva

Szózat a szerelemhez
( Vers alapja:Vörösmarty Mihály: Szózat)

Szeress szabadon, mert az vagy,
ölelj csak, ne tétovázz
mert az idő elillan, majd
rájössz hát, nincs tovább.

Csókolj, s legyen tüze vágynak,
hevítsen szenvedély,
örökítse mámor az álmod,
minden az nem kevés.

Akard a vadító táncát
a násznak, a kéjnek,
szerelem nélkül nincs több élet,
indulj románc az éjnek.

Ó fájó, butító gyötrelem,
nem értem miért, de
kellesz mégis. mindig nekem,
testem remeg érted.

Csalódtam sokszor, de sokat,
mégis vágyni vágyom,
szerelem lázító csókjait,
meghaltam , de álmodom.

Felébredtem én, pipacsok
között , öleltem át tested,
kezem kalandozott,
oly voltam már , mint ki részeg.

Vártam a pillanatunkra,
vágy a kielégülés,
vártam, s még több kell belőle,
ebből sosem elég!

Ne menekülj a szerelem
elől, mert nem börtön,
néha felemel , eltaszít,
de kell ez örökkön !

Kell, ez a mézédes méreg,
kell, hogy fertőzzön még,
kapja el a világon minden
ember, nélküle nincs lét!

Kell a körforgás , az éden,
Ádám, Éva paradicsoma,
kell néha csábító kígyó,
mámoros hívó szava.

Kiálts fel hát nagyvilág,
szeress hát ember,
mert bíznod kell, hogy jó lesz,
most -most sikerülnie kell.

Mert jönni kell, és jönni fog,
egyszer az igazi,
mely a rosszat jobbá teszi,
jönni , ha szíved hiszi!

Akarom, hogy büszke légy!

Ács Nagy Éva
Akarom, hogy büszke légy!
Kép.www.mindennapi.hu.

Drága jó anyám, vétkeztem,
gondolatban bűnbe estem.
Anyám, légy most te a bírám,
légy ott az utolsó órán.
Nem ezt tanultam én tőled,
nem a bűn volt te erényed.
Adj lelkemre fehér ruhát,
tisztítsd meg legmélyebb zugát.
Nekem ez volt minden kincsem,
tőled feloldozást remélem.
Ó anyám, váltsd valóra álmom,
mondd újra büszkén,én lányom!
Büszke arra, te hoztál világra,
ne lehajtott fejjel menj az utcára.
Anyám oldozz fel,vétkeztem,
s érzem erőmet,tiszta lettem.
Anyám ha tudnád, sok a kísértő,
talán lennél kicsit megértő.
Lépek feléd vissza ígérem,
nekem te s mit tőled tanultam,
az az igaz kincsem!

Kenyérben úszó világ

Ács Nagy Éva
Kenyérben úszó világ

Nap érlelte , szél fújta,eső áztatta,
az úr tette kenyerünket az asztalra,
felhők serege árnyékot vetett reá,
fenyőillat szállt , bús remetelak éled,
nagy ünnep lesz , ünnepelj ma velünk hát,
álmod azt , hogy kenyérben fog úszni a világ!

Meseerdő

Ács Nagy Éva
Meseerdő

Van egy erdő, hol csodásak a fények,
a fák a felhőkig, az égig érnek,
van egy erdő, hol a boldogság lakik,
hol mindig -mindig madár dal hallatszik,
fenyőillat száll minden lélek felé,
hol uralkodik a csend és a béke,
álom ez ,hol mindenki egy,vagy mese,
álom, mese, van mindenkinek kenyere!

(Kosztolányi Dezső. Akarsz-e játszani? Verse alapján)) Akarsz-e hinni?

Ács Nagy Éva
(Kosztolányi Dezső. Akarsz-e játszani?
Verse alapján))
Akarsz-e hinni?

"Játszótársam , mondd akarsz-e lenni,"
akarsz-e velem várat építeni,
vagy akarsz-e hidat a folyó felett,
vagy csoda liftet , mely az égbe megy,
vagy oly óriási paszuly ültetni,
melyből jól lakna a földön mindenki,
vagy teremteni varázs patakot,
melynek vize tiszta , bátran ihatod!

"Akarsz e játszani minden mi élet,"
boldogabbat jobbat, mint a mostani,
s kacagni mindig, és sosem sírni,
némán csendben tűrni, vagy kiáltani,
akarsz-e még lázadni sorsod ellen,
bátran kiállni azért miben hiszel,
harcolni, birokra menni ha kell,
győzni ott vagy elveszni a csatán,
de emberként halni meg mégis talán.

"Akarsz játszani kígyót , madarat,"
akarsz -e itt édent teremteni,
és elbújni a lombos fák alatt,
ölelkezni, vágy csókra ébredni,
igazán mindig -mindig szeretni,
akarsz -e élni örökké itt velem,
hozzám bújni nagyon szerelmesen,
felépíteni egy álom világot,
hinni abban , hogy valóra váltod,
mondd meg, hát akarsz e- hinni abban,
hogy az élet neked szép is lehet,
s a halál a sorsod nem váltja meg!

Angyalkám

Ács Nagy Éva
Angyalkám

vigyázd a lépteim,
óvjad meg tetteim,
ha eltévednék,
segíts nekem,
kísérj végig
egy életen,
fogd erősen,
remegő kezem,
angyalkám,
legyél mindig itt
a földön nekem!

Hiszek a csokromban ( Gyöngyvirágom neked szedtem)

Ács Nagy Éva

Hiszek a csokromban
( Gyöngyvirágom neked szedtem)

Tavasz van végre,szállnak,
dalolnak a madarak.
Suhog a szél,hív a nap fénye,
örömmel szaladok ki az erdőbe.
Csalogat a kikelet,
sétálni indultam veled.

Osontunk, halkan, nesztelen,
andalogtunk szerelmesen .
Lábunk alatt fehér varázs,
gyöngyvirágos szőnyeg palást.
Ez maga volt a csoda,
szerelemre csábított illata.

Elbűvölő szépség, csábító illat,
szívem életre kelt, vele virrad.
Felettünk lombok,rajta dalos madár,
lábunk alatt illatos varázs.
Lépkedünk , szerelmesen,
gyöngyvirág lesz a kezemben.

Illatos csokrom neked szedem,
átnyújtom vele az életem.
Tied, mint ez a gyöngyvirág,
csak nekünk ontja csábító illatát.
Vigyázz rá, csak egyszer nyílik,
az én szívem benned bízik.

Bízok szerelmedben,
bízok varázsomban,
hiszek
a gyöngyvirág csokromban.!

Eltékozolt élet

Ács Nagy Éva
Eltékozolt élet

Ringatta a keblén,
melléből szoptatta,
óvta őt a széltől,
fázott, takargatta,
tanította járni,
tanította beszélni,
tanította szeretni,
s most kirepült,
felnőtt a madárka,
egyedül indult
el a nagyvilágba,
aki felnevelte ,
az most sírdogál,
feléje sem néz már
a felnőtt madár,
üres a fészek,
a pókháló lepi,
vérzik egy szív,
a magány lesi,
ráncai egyre
szaporodnak,
élete bimbói most
a porba hullnak,
hiába volt ölelése,
hiába a szeretete,
magára maradt,
övé az eltékozolt élete!

Kérlek Istenem

Ács Nagy Éva
Kérlek Istenem

Imádkozom most itt, pedig én nem szoktam,
magam voltam , gondjaimat megoldottam.
De most Istenem , nagyon kellesz nekem,
ne hagyd magára sebzett, vérző lelkem!
Eltévedtem utamon, most büntet a sors,
kérlek hát, űzd ki lelkemből a gonoszt!
Loptam, azért mert éhezett a család,
ez a világ gonosz és oly nagyon galád!
Tudom, hogy nincs bocsánat vétkemre,
s ha ítélsz, kérlek vigyázz gyermekeimre!
Ne hagyd elveszni őket a rengetegbe,
ne hagyd , hogy őket is a bűn fertőzze!
Nézd hát őket, nézd jól meg szemüket,
nézd jól meg még tiszta hófehér lelküket!
Mi lesz velük ha te is magukra hagyod,
mi lesz velük, mi, ha apjuk már halott!
Istenem vétkeztem, de ez az én vétkem,
ne büntesd meg őket, mikor én vérzem!
Halott vagyok, halott lett , sötét a lelkem,
tisztítótűz kell, hogy újra fehér legyen!
Kérlek Istenem fontold meg kérésem,
kérlek hát,teljesítsd ezt ,én esdve kérem!
Ámen!

BÚCSÚ NÉLKÜL Haiku.

BÚCSÚ NÉLKÜL
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

szerelem semmi
gyufaláng komor sínek
bánatos búcsú

Rohanó idő

Ács Nagy Éva
Rohanó idő


valahol a fák hűs ágai alatt,
hol fűre lépni még mindig szabad.
a szellő öröm táncot jár a réten,
a napfény elveszik az ég kékjében.
ott rohan boldogan egy szöszi gyerek,
szeme barna, haja kóc, arca kerek.

ha tudna, lepkét kergetne éppen,
de virágcsokor van, mindkét kezében.
szalad, ahogy tud, kacagva a mezőn,
mire a fákhoz ér, kész hölgy, megnőtt.
már nem kicsi gyámoltalan lány többé,
az idő, természet érlelte nővé.

nem lepkék járnak már az ő eszébe,
most esett az első szerelem tűzébe.
kérője is akadt ,derék jó legény,
a boldogságukra van igaz remény.
megy némán, gondolkodva előre,
megint megy ki a kedves mezőre.

és a fákhoz érve láss megint csodát,
ringatja kezében kicsi porontyát.
feleség és anya lett, és boldog,
mindig mosolyog, pedig vannak gondok.
szeme egy derék emberre ragyog,
ki lehozta már az összes csillagot.

rá nézel, mit látsz,már kendő a fején,
párja nincs, keze simít, hűlt helyén.
szíve üres,magány lett a társa,
messze van szeretett kis családja.
temetőben nyíló fekete rózsa,
koszorú van már, fejfára akasztva.

valahol a fák hűs ágai alatt ,
hol fűre lépni még mindig szabad.
a szellő öröm táncot jár a réten,
a napfény elveszik az ég kékjében.
mint a pillanat ,suhantak évek,
lassan, észrevétlen, elszállt egy élet!

Bánat vers

Ács Nagy Éva
Bánat vers

Hát mondd világ, nem volt még elég,
miért fáj még mindig iszonyúan a lét.
Milyen könny ez, hogy sosem apadhat el,
ömlik , csak ömlik , lassan nagyobb mint tenger.
Zokog bennem a szó, zokog a vágy,
miért nem hallom végre meg az öröm ódát!
Bánat virág nyílik kertemben , rózsa helyett,
bánatos ének szól, s lelkem oly sebzett.
Hát mondd világ, miért vagy gyilkosom,
hát mondd világ, szólj és én elbujdosom.
Magam leszek akár az erdő közepén,
s a sebeimet ott magam gyógyítom én!
Bánatomat tán elmossa majd az eső,
lelkemben feltámad az egykori erő!
Emlékeim , megszínesednek majd,
oly szép lesz, mint a lehullott őszi avar!
Elfakul vele a fájdalom , a bánat,
elfakul az is , hogy vágyom még utánad!

Anyának lenni csoda

Ács Nagy Éva
Anyának lenni csoda

Méhemben fogant egy új élet,
szívemben született a szeretet,
boldogság kék madara repült elém,
anyának születtem, s általad lettem én,
már szerettelek akkor mikor még nem voltál,
mikor még méhemben aprócska voltál,
gondolatom, mozdulatom feléd szállt,
mosolyogtam rád, s te mocorogtál,
hasamon keresztül simogattalak,
rúgtál egyet, én meg láttam a csillagunkat,
s szemem sarkára könnyeket csaltál,
szívem a pillanatért dobogott,
a vágy, hogy leszel, véremként lobogott,
ez volt a legszebb érzés a világon,
ez egy csodás varázs , női álom,
mert szerelmed lehet több is,
osztozhatsz vele mással,
de gyermeked csak tied,
őt soha le nem cserélheted,
belőled lett, te nevelted,
változhat a világ, a jelen , a múlt
ő a te véred, benne van a jövőd,
szeresd , anya vagy, óvjad ,
kényeztesd a világra jövőt!

Az én kutyám

Ács Nagy Éva

Az én kutyám

Fekete kutyám csóválja a farkát,
boldogan ugat nekem ,ha meglát.
Csontot elássa , jó mélyre ha kap,
jó lesz gondolja, rosszabb időkre majd.
Hálás meleg barna szemével néz felém,
lesi gazdiját,hátha kap s ő kér még.
Adok ,hisz házamnak ő a védője,
ha valaki jön jelzi, ugat előre.
Simogatom sima fekete szőrét,
látom szemében az öröm könnyét.
Szeret, tudom jól, én is szeretem nagyon,
éhezzen s fázzon, azt én nem hagyom.
Milyen boldog ha kicsit játszom vele,
szalad a labda után, mint valami kerge.
Boldog ő ha  kicsit figyelnek rá,
csóválja farkát,védi az otthonát.
Hű kutya szíve gazdájáért dobog,
ha szeretik őt máris féktelenül boldog.

Csak a pajkos szél

Ács Nagy Éva
Csak a pajkos szél

Csend van, senki nem játszik a zongorán,
örök harcot vív itt már a magány.
Az idő megállt, halkult a vágy,
a szél kellemet libbent a függönyre,
úgy játszik vele mint saját hárfáján.
Pajkosan táncol a fényben,szinte kacag,
lágy dallam száll fel a térben, lángol a gyertya ,
meghitt nyugalom, kihalt szoba , kihűlt mosolya.
Csend van, hát nem hallod,felnőtt a nemzedék,
nem lakja be többé gyermeki mosoly honát,
csak a szél, a pajkos szél, zavarja a magányt!