Anya, rajzolok lehet kereket,
de szívet, pirosat, csakis neked.
Anya, hiányzol, siess, már várlak,
ugye hozol gumicukorkákat?
Anya, látom, hogy rezzen a bokor,
ott jössz mellette, kezedben szatyor.
Anya, neked festettem kék eget,
látod, szeretlek, ez is kerek lehet?
Anya, látlak, mennék segíteni,
de apukám még most nem engedi.
Mondta ő, még nagyon kicsi vagyok,
csak nézem, hogy apa feléd hajol.
Először puszit ő ad most neked,
elveszi a terhet, s megfogja kezed.
Ragyogsz, néz rá két csillogó szemed,
de a cukorkámat te adod nekem.
Anya, ha majd egyszer én nagy leszek,
szatyrot akkor már csak én cipelek.
Te vársz, állsz, lesel ott az ablaknál,
Segítenél, jönnél, de nem tudnál.
Szatyrom mélyén van neked valami
gumicukorka, szemed ezt keresi.
Tudod, vele én végre érkezem,
s cukorkát átadom, s vele a szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése