Ács Nagy Éva
Régi Majális
Szeretem a Május elsejét,
mikor önfeledten ünnepel a nép.
Együtt vonulunk kint a szabadban,
énekelve,mulatozva , táncolva.
Szerettem felvonulni a téren,
álmodozni ott, hinni a szépben.
Feledni mindent táncolni zenére,
belenézni egymás szemébe.
Szerettem a régi , régi majálist,
akkor még velem volt a mamám is.
Zászlót lengettünk a szélben,
szaladgáltunk a napsütésben.
Szerettem a sátrakhoz menni,
válogattam mit fogok megvenni.
Szerettem felülni a ringlisre,
repülni ,szállni , szabadon a levegőbe.
Szerettem a táncot, a színes forgatagot,
együtt ünnepeltek kicsik és nagyok.
Mindenki ünnepelt ,végre mulatott,
elfelejteni igyekeztek a tegnapot.
Ez csak a mi napunk volt egykor,
a mi napunk lesz még világ a világ.
Igaz a fénye kicsit feledőbben,
de tegyünk róla ,hogy ne eltűnőbben.
Nem a régi a varázsa , sajnos más lett,
de változik az életben minden .
Mindennek más lett az értéke,
de még most is hiszünk a szépben.
Zászlóm most is lengetem,a Májust,
(igaz már a mama nélkül,)
de még szívemben ugyanúgy ünneplem.
Szerettem a Május elsejét,
mikor önfeledten ünnepelt a nép.
Együtt vonultunk kint a szabadban,
énekelve,,mulatozva , táncolva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése