Szonett: LXXXVI.86
Álltam a parton, előttem a tenger ,
Most csendes volt, csak bennem tombolt vihar.
Emléked az, ami lelkemben kavar,
Elmúlt szép nyarunk , itt volt a szeptember.
Révedeztem az egykori szerelmen ,
Gondolatban öleltelek még újra.
De elmosott a holt -tenger hulláma,
Kék az ég, de nekem fekete minden !
Hideg van érzem, magányom sirattam ,
Hullámzott testem , görcsben rángatóztam ,
Közben sós-tengerré vált hulló könnyem.
A már nem létező semmit csókoltam,
Vágy , szerelem, hiába kapaszkodtam ,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése