Társam volt a magány
Erdő mélyén, hol tiszta forrás fakad,
leültem pihenni, csak magány volt velem.
Mellettem felhangzott egy madár éneke,
gyógyírként hatott most sebzett lelkemre.
Mélyet lélegeztem, ittam a vízéből,
könnyemet mostam le vele arcomról.
Lelkem tisztítottam meg a szennytől,
s daloltam hangosan a madár dallamát.
Tiszta átlátszó, te éltető forrás,
adj erőt túlélnem háborgó terhemet!
Adj erőt feledni, azt akit nem lehet,
varázsolj elém igazi boldog életet!
Dalom zengi , hangom ellepi az erdőt,
kiáltásom nagyon fájt, mélyről jött.
Régóta vágyom rá, régóta szeretem,
kérlek magányom oldozd fel nekem!
Erdő mélyén, hol tiszta forrás fakad,
sebzett madárként , feledtem magányomat.
kiadtam titkomat, távoztak lelkem kínjai!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése