Drága anyám

Ács Nagy Éva
Drága anyám

Nem szeret úgy senki , mint az én anyám,
ha rossz is vagyok, akkor is szeretettel gondol rám.
Ha mindenki elfordult is tőlem,ő az aki sosem,
mindig azt mondja, te vagy az én gyermekem!
Ha sírok, ha bántanak, velem hullnak könnyei,
ha nevetek,öröm ér, gyöngyöznek kacajai.
Mindent megkaptam, mit ő adhatott,
de nekem a legszebb ajándék, ő maga volt!
Többet akartam, mindig többet belőle,
betelni sosem tudtam igazán vele.
Csókolt ölelt ő, szép szavakkal becézett,
szememben érte, hála , szeretet égett.
Drága jó anyám, köszönöm, hogy lettem,
köszönöm én , hogy pont neked születtem!
Köszönöm a testvéreimet is neked,
ha ők nem lettek volna, nem lett volna teljes életem.
Pedig tudom néha, nem volt könnyű velünk,
hat apró gyermek, s mindnek más a természetük.
Hajnalban keltél, korán főztél, iskolába indítottál,
későn feküdtél, még este mostál, sosem nyugodtál.
De most én féltelek, szeretném pihennél kicsit,
felnőttünk, s mi itt vagyunk , van ki rólad majd gondoskodik.
Munkától fáradt, remegő ,ráncokkal teli kezed,
fogom én anyám, még élek el nem engedem!
Nem szeret úgy senki, ahogy én szeretlek,
anyák napján drága anyám, most én így köszöntlek!