Titkok padja

Ács Nagy Éva
Titkok padja

Kopott macskaköves út,
mellette jegenyesor
melyen átjár az esti szél.
Az út végén csodás park,
illatoznak százszorszép virágok.
Ott a közepén a fűz alatt,
évek óta áll egy piros pad.
Kopott kicsit, öregecske,
az idő őt is megviselte.
Egykor párok jártak oda,
száz szerelemnek volt tanúja.
Átélt már velük sok vihart,
fellángoló szenvedélyt.
Látott örömtől hulló könnyeket,
vagy sírástól rázkódó testeket.
Sosem szólalt meg,
most is hallgat, nem beszél,
titkokat őriz örökre,
s rég múlt emlékeit
elvitte messzire a szél.