Emlék a pillanat
A sors kegyetlen , elvett tőlem ,
leverte , álmaim vackor gyümölcsét !
De még dobog a szív bennem ,
még hevesen lüktet eremben a lét .
De nézd , a napom oly kevés,
sajnos mindenre már nem elég !
De őrzöm számon csókod zamatos izét ,
édes nektárként mindig erőt ad nekem .
Arra ,hogy elviseljem , nem vagy velem ,
S ha szellő simít végig , cirógatva arcomon ,
Érzem benne ,ifjúságunk bohém nyarát ,
emlékeimben mint pillanat suhant át .
Ott megyünk el a kedvenc fánk alatt ,
ott ,ahol a szenvedély elvarázsolt .
Hol esküt tettél , megkérted kezem ,
s most itt vagyok , csak emlékezem.
Fájnak a pillanatok , fáj a hiányod ,
a kimondott , és bennszorult szavak .
A sors kegyetlen , nélküled öregszem ,
de a tudatba , hogy voltál, beleremegtem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése