Ha távol vagyok

Ács Nagy Éva

Ha távol vagyok

Hiányoznak nekem , a somogyi dombok,
a hullámzó , kéklő , szeszélyes Balaton ,
házunk végében az illatozó akác ,
kertemben meggyfa , mely sok gyümölcsöt ád.

Hiányzik nekem , falum heppe -huppás útja,
anyám udvarában , a kerekes kútja,
a domboldalon , a szőlőlugasom ,
az udvaromon hetyke kis-kakasom.

De hiányzik itt nekem , a somogyi szó,
a  marcali-hegy , szentgyörgyi  kilátó,
drága édesanyám , kedves hívó szava ,
hallom jól , gyere kincsem , siess , várlak haza!

Így festek én látod

Ács nagy Éva
Így festek én látod

Nincs ecsetem, festeni nem is tudok,
szavaimmal színezem a mondatot.
Szerelemre vágy ha tombol a szívben,
boldog akkor vagyok én piros színben.

Papíromnak ha hófehér a kérge,
ártatlanság, báj kerül előtérbe.
Temetek én , ásom a boldogságom,
feketének látom egész világom.

Szabadság vágyam is mindig szárnyra kap,
ha friss zöld mező közepén szárnyalhat.
Nyugalom ha kell , meggyötört testemnek,
akkor én minden csak sárgán színezek.

Ha pompa kell már nekem, és élvezet,
papírom aljára lilát képzelek.
Szivárvány színben vegyesek az álmok,
jó és rossz kedvemben máris nótázok.

Ha unalom vesz körül, s minden fakó,
szürke szín van rajtam, ő uralkodó.
Nincs ecsetem, én nem festek vászonra,
csak írom érzéseim papíromra.

Így festek én látod, festem az álmot,
néha radírozok, mert még hibázok.
Hibás volt a szó, a rag, a gondolat,
egy álom tévútra vitte sorsomat!

Emlék a pillanat

Ács Nagy Éva
Emlék a pillanat

A sors kegyetlen , elvett tőlem ,
leverte , álmaim vackor gyümölcsét !
De még dobog a szív bennem , 
még hevesen lüktet eremben a lét .

De nézd , a napom oly kevés,
sajnos mindenre már nem elég !
De őrzöm számon csókod zamatos izét ,
édes nektárként mindig erőt ad nekem .

Arra ,hogy elviseljem , nem vagy velem ,
S ha szellő simít végig , cirógatva arcomon ,
Érzem benne ,ifjúságunk bohém nyarát ,
emlékeimben mint pillanat suhant át .

Ott megyünk el a kedvenc fánk alatt ,
ott ,ahol a szenvedély elvarázsolt .
Hol esküt tettél , megkérted kezem ,
s most itt vagyok , csak emlékezem.

Fájnak a pillanatok , fáj a hiányod ,
a kimondott , és bennszorult szavak .
A sors kegyetlen , nélküled öregszem ,
de a tudatba , hogy voltál, beleremegtem!

Megbolondultam, avagy csoportok vagy kiscsoportok

Ács Nagy Éva
Megbolondultam ,

avagy csoportok vagy kiscsoportok

Javítás vagy lehet, hogy megelőzés, 
formális, vagy talán informális.
Gondolkodom, vagyok én normális?
külső , vagy esetleg belső behatás.
Spontán lesz, vagy mesterségesen ,
értem én nagyjából mi a lényeg ebben.
Csoportok csoportja , hát van három ,
talán ott megtalálom a párom!
Gyógyító , önsegítő, feladatmegoldó,
nekem most kéne nagyon egy görcsoldó .
Oktató és egy másik a gyógyítóterápia,
személyiséget fejleszt a szocializációs csoportja.
Önsegítés fogalma az azonos probléma ,
segíts magadnak , s másoknak , ezt mondja .
Feladatom pedig esetet meg kell beszélni ,
társadalmi tevékenység , hogy nem fogok félni.
Kerekasztal köré teamek ülnek,
bizottságok tagjai meg a szervezettek
most minden problémát megbeszélnek.
Csoportszervezésben döntést hoznak ,
tervezik jó előre , mi lesz majd holnap .
Előkészítés talán , vagy induló fázis ,
középen is van még , azt már zár is.
Sarah,K, Winter szerint van fejlődési szakasz ,
na most húzom én meg a rozsdás ravaszt !
Találkozás, konfliktus és ott van a norma ,
produkció pedig ,majdnem elkülönült volna.
De írhatom én másként is ezt mind le ,
Rogers volt az ki előttem papírra vetette.
Forming, storming, norming, és performing,
rajtam pedig hirtelen csurom vizes lett az ing.
Aztán jönnek a csoportbeli szerepek ,
komoly vagyok , most ezen tényleg nem nevetek!
Általános szereptípus , vagy a speciális ,
kezemben megállt kicsit , most a kanál is.
Konstruktív , tudom én , az pedig mindig épít,
kérdez ő , vagy lehet véleménynyílvánit.
Informátor felé most döntöttem , passzív leszek,
rájöttem , nem fűz minket össze közös érdek.
Destruktív , ezt is tudom , pedig romboló hatás ,
bűnbak éppen, kapuőr , vagy tán deviáns.
Önirányultságom , felelni erre itt nem tudok,
ellenszegülve épp valakivel rivalizálok.
Közömbös vagyok talán most ezt hiszed,
ezért a párbeszédből Angolosan kilépek.
Problémámra megoldás lesz a kezdeményezés,
ötletet hoztam , elemzem , s nem mondom , hogy kész.
Tisztázom minden hiba , vétek alól magam,
összhangteremtés bátorít , ez a jelszavam.
Dinamikusan leírva , csoportom elemeit ,
leveszem csoportomnak jó nagy terheit.
Kohézió, norma , kommunikációba torkolva,
interakciós minta szerint ez jó kultúra ,
pont olyan mintha én magam írtam volna!
Vezetői stílus igazán nem mindegy , hogy milyen
bizalom teremtés, humorérzék elengedhetetlen .
Háttérbe húzódni soha sehol nem szabad ,
még ha nem bírod is , ha minden kötél szakad.
Tanuld meg , hogy kommunikálni hiba nélkül kell ,
s megtehetem ezt én hangos üzenetekkel.
De ha kell még valami , akkor részletezem is ,
de röviden annyit csak , ne általánosíts.
Direkt módon avatkozom , de nem irányítva be,
tehát most csoportomnak ez a lényege.

Kegyetlen nő.

Kegyetlen nő.
Írta.Ács Nagy Éva

Megviselte az élet, kihasználták , semmibe vették, elvesztette az önbecsülését, azt hitte, ő nem nő többé. Egy napon egyedül maradt, most gondolta minden visszaad.Kihasznál mindenkit, amiért sárba tiporták, nem kímélve átgázol a férfiakon. Így is tett, kinyílott, hirtelen megváltozott, ölelt ő, csókolt, de érzése semmi nem volt. Vágy volt,szenvedély, hajtotta a vére a létfenntartásért. Kegyetlen volt, egyik férfi karjából esett a másikba, nézett maga elé, semmit mondva, s nem gondolkodva. Szemei sápadtan néztek a fény felé, s feltette kérdését önmagának: ez az , ez az én célom, ezt akartam én? Nézte a ruháját, nagyon kivágott volt, fehér melle majd kiesett belőle, szoknyája alig takart valamit, ki ez, ki ez a nő, hol vagyok én - kérdezte önmagától. A válasz most még hallgatott, boldog így én nem tudok lenni, én csak egyet tudok, egyet akarok. Örökké szeretni. Ki végre engem akar, s nem azt a valamit, mit a ruhám alig takar!

S egy tavaszi napon rátalált valaki, ki messzi volt tőle, de kölcsönös volt a bizalom. Pár nap után már hiányolták egymást, kimondták a varázsszót: Szeretlek - így ismeretlenül is. A nő kezdett visszaváltozni, önmaga lett újra, blúza újra takarta testét, s a férfit akarta, ki őbenne fedezte fel a nőt, álmai asszonyát. Találkoztak, s olyan volt mint a mennydörgés, összefonódva borultak egymás karjába, megérkeztünk végre, itthon vagyunk.Sírtak, nevettek, tudták megérte. A nő el akarta mondani a múltját, de ő nem volt rá kíváncsi. - Az akkor volt szívem, most csak a most van, a jelen érdekel és a jövőnk, a múltból csak annyi, amit fontos elmondani. A nő hallgatott, szíve hevesen dobogott, bezárta végleg a kegyetlen nőt magába, így boldogan él most, új kedvese mellett, kit szeret, ki szereti, mindenek előtt egyformán társnak, barátnak tekinti. Szemei visszanyerték az elveszett fényt, sápadt bőre újra ragyog, boldogan mondja, megtaláltam magam, én újra ÉN vagyok!

Örökkön örökké

Ács Nagy Éva
Örökkön örökké

Örökké együtt , egybe fonódva,
örökké veled, egy forró csókban.
Állni ködös télben , zord viharban,
állni napsütésben , száraz avarban.

Emléket hagyni , igaz szerelemnek,
oltárt állítva ,  örök szenvedélynek.
Szerelemben , örök ölelésben,
fába vésett mindig nevetésben.

Anyám és én

Ács Nagy Éva
Anyám és én

Anyám és én , egy test , egy lélegzet,
anyám ha rám néz , látom , szeme nevet.
Anyám értem és a családért robotolt,
szemében a könny , mindennapos vendég volt.
Mindig azon járt a gondolata, ott az esze,
vajon holnap mit főz , mit eszünk ebédre ?
Leszárad e reggelre a mosott ruha,
lesz e ideje arra , hogy kivasalja.
Anyám szinte alig pihent , ritkán aludt,
lába néha dagadt , ő mégsem nyugodott.
Anyámnak egybefolyt , éjjele , nappala ,
fáradtnak nem látszott , büszke volt s nem mutatta.
Anyám és én egy test vagyunk , egy lélegzet,
Anyám ha rám néz , tudom , a szeme nevet!!

Hullócsillag

Ács Nagy Éva
Hullócsillag

Nem vagyok jó semmire ,
összeaszalódott testem.
Nem vagyok termőföld,
kiszáradt végképp talajom.

Elvesztettem valahol magam,
nem vagyok színpompás virág.
Szirmaim a szél hordja szét,
álom volt, s már nincs, nem él!

Hullócsillag létem messzire ment,
elvitte a tél , ködbe veszett a remény.

Utazom

Ács Nagy Éva

Utazom

Átutazó vagyok a világok között,
testem ideiglenesen a földre költözött .
Pár évet így vagy úgy itt eltölthetek,
s aztán végleg  majd hazatérhetek.
Haza  ,oda hol lelkemnek volt,
s lesz mindig igazi otthona.
Kölcsön kaptam az életet,
remélve boldogan élhetek.
Ha eljön az idő visszaadom,
örökre meg nem tarthatom.
Enyém volt addig míg itt voltam,
visszaadom, igaz nem boldogan!
Vannak kiket hátra hagyok,
nélkülük szívem lesz halott.
Átutazó vagyok,csak itt most megálltam,
szívemnek kedves otthonra itt találtam.
Éltem, vagyok boldogan,szegényen,
de a mennybe egyszer haza kell térnem.
Várnak ott rám  ,időm lejárt!
Kölcsön kaptam  , visszaadom,
adósságom senkire nem hagyom.
Volt egy cél , egy állomás,
de a vonatom megy tovább!

Utazom!
Felhők mögött van a végálom!
Talán egyszer visszatérek,
hiszem ,hogy újraélek!

Idegen föld

Ács Nagy Éva
Idegen föld

Ez a föld nekem itt semmit nem jelent,
ezért a földért, nem sírok, nem reszketek.
Ez a föld , számomra teljesen idegen,
ezért a földért, cseppet sem hull könnyem.

Ígéret földje

Ács Nagy Éva
Ígéret földje

Hullámzik a tenger,melynek partján állok,
lelkem háborog, tombol bent a szenvedély.
Feltámadt köröttem zord vihar,ereje hatalmas,
mint hurrikán csapott fel bennem az érzelem.
S tüze szerelemnek, mint vulkán oly mérges,
a vágy lávaként égeti össze testemet.
Lehűteni magam, tenger mélyére megyek ,
hol annyi titkot rejt a mély és kincseket ,
vágyom rá, hogy ott én is lelhetek.
Lent a tenger mélyén hol van csend és béke ,
rátalálok remélem az ígéret földjére.

Óceáni szerelem

Ács Nagy Éva
Óceáni szerelem

Mikor találkoztunk, sütött a nap,
kéklett az ég, csendes volt minden.
Lágyan egy aprócska szellő lengedezett,
végig simította kedvesen arcomat.
Melléd bújtam, szorosan hozzád simulva,
éreztem rajtad a szenvedély illatát.
Tested remegett, mint tajtékzó Óceán,
sziklaszirten általad Istennővé válva,
vártam, hogy öntsön el tengered hulláma.
Szenvedélyed cseppjeit érezzem testemen,
együtt ringasson el minket Óceáni szerelem.
Hurrikán szerű vágyad vonuljon át szívemen,
söpörjön el az ár veled örökké kedvesem.

Csillagok közt

Ács Nagy Éva
Csillagok közt

Még csillagok közt lépkedem,
felhőkből kicsit lélegzem.
Otthonom hát a mennyország,
lelkem örökké ott él tovább.
Fentről én féltőn figyelem,
szeretteimet úgy lessem!
Csak egy mosolyt, még egy szép szót,
csak egy pillantást, oly vágyót!.
Szeretnék látni , hallani!
csak még kicsit rájuk figyelni.

Szólni ,megérteni szavukat,
fogni kezüket , arcukat.
Csak még az ölelést érezném,
testem már nincs , csak a lélek él.
Ölelni , szeretni nem tudok,
de mindig rájuk gondolok!
S egyszer majd várom őket,
várom, hogy ők is felérnek.
De akár mennyire szeretném,
soká lesz még, remélem.

Életük még sokáig tartson,
még nincs helyük itt ,ott az otthon.
Gondolatukban ott vagyok,
míg ők élnek , nem leszek halott.
Csillagjaim között ,otthon vagyok!

Nem tudom

Ács Nagy Éva
Nem tudom

Nem tudom miért , nem érzem jól magam,
nem tudom mi van, hogy most halkabb szavam.
Nem tudom miért, de itt nem én vagyok,
nem tudom mi van, de lassan belehalok!

Anyám robot volt

Ács Nagy Éva
Anyám robot volt

Anyám robot volt
most már tudom,
a munka tette azzá.
Mint egy erős,
hatalmas ,óriás
gépezet.
Szinte levegőt sem vett,
csak ment, tette
a dolgát.
Karjait gépiesen
mozgatta,
maga fölé emelte.
Lábai nem fáradtak el,
s ha bedagadtak is
szinte maguktól
léptek.
S ha fejéből kipattant
egy gondolat,
mint valami szikra,
vagy egy titkos jel.
Ő mozdult, nem
számított idő,
nem számított hely.
Mozdult, robotként,
robot volt, ez volt a
dolga!

Nekem ő az élet (ölelkező rímmel)

Ács Nagy Éva
Nekem ő az élet

Haragszom, de szeretem.
lehetne tán ázsiai.
Kopasz ő,fején fólia.
de pontosan így jó nekem!

Szerelmem nem savanyú prés ,
valódi ,nem pedig képmás .
De mégsem kell már soha más,
hiába van tányértörés .

Csak rám ragyog barna szeme ,
csillogó ,mint fényes karát !
Igazi hű társ , jó barát.
Nekem ő ,pokol hercege .

Ágyú döröghet mellettem ,
a szántóföld szikkadt lehet .
Nekem ő maga az élet ,
Mégis tisztelem, ismerem !

Nekem ő az élet

Ács Nagy Éva
Nekem ő az élet

Kopasz ő ,fején fólia, 
haragszom, de szeretem.
Lehetne tán ázsiai,
de pontosan így jó nekem!

Igaz hogy van tányértörés ,
de mégsem kell már soha más.
Szerelmem nem savanyú prés ,
valódi ,nem pedig képmás .

Nekem ő ,pokol hercege ,
igazi hű társ , jó barát.
Csak rám ragyog barna szeme ,
csillogó ,mint fényes karát !

Ágyú döröghet mellettem ,
a szántóföld szikkadt lehet .
Mégis tisztelem, ismerem ,
nekem ő maga az élet !

Ördög és angyal

Ács Nagy Éva
Ördög és angyal

Felhők mögött most van nagy sürgés forgás,
ördögök ,angyalok otthonát ostromolják.
Bájos angyalokkal perdülnének táncra,
velük egyesülnének az örök nászba.
De hiába is ütik verik a kaput,
erős az , ide bizony senki be nem jut!
Menjenek csak szépen vissza a pokolba,
nem lesz most ördögnek itt angyal asszonya!
Keressenek maguknak a pokolban társat,
ott az ő vágyuk viszonzásra találhat.
Angyal a mennyben csak angyallal társulhat,
ördögöt nem választ , mert pokolba juthat!

HIÁBA VÁGY Szonett: LXXXVI. 86

HIÁBA VÁGY
Szonett:  LXXXVI.86

Írta:Ács Nagy Éva

Álltam a parton, előttem a tenger ,
Most csendes volt, csak bennem tombolt vihar.
Emléked az, ami lelkemben kavar,
Elmúlt szép nyarunk , itt volt a szeptember.

Révedeztem az egykori szerelmen ,
Gondolatban öleltelek még újra.
De elmosott a holt -tenger hulláma,
Kék az ég, de nekem fekete minden !

Hideg van érzem, magányom sirattam ,
Hullámzott testem , görcsben rángatóztam ,
Közben sós-tengerré vált hulló könnyem.

A már nem létező semmit csókoltam,
Vágy , szerelem, hiába kapaszkodtam ,

Elmentél végleg , nekem semmim sincsen !

Nagy Károly, Etela Dvorák, Gerencsér Hajnalka, Ács Nagy Éva : Ma minden más

Nagy Károly, Etela Dvorák,
Gerencsér Hajnalka, Ács Nagy Éva

Ma minden más

Ma minden más lett változott
Az ember úgy félve kapaszkodott
A szívemre féket akasztok
Már azt sem várom hogy várjatok
Majd a sorsommal magam megbirkózom
Ma minden más máshogy szól dalunk
Szeretve várjuk a holnapunk
Így mindennel könnyen megbirkózunk
Ha őszinték vagyunk s egymásban megbízunk
Megjött a szeretet amire nagyon vártunk
Szívünket lelkünket mint nagy kaput kitártunk
Ezen jöhetnek az édes álmok
Amire csak ember vágyhatott
Elcsitul minden ami fájt
S végre tiszta lett a táj
Szívünkben már semmi sem fáj
Messzire elszállt a magány
Ma minden más lett, változott,
De az álmok azok ugyanazok
Majd ha újra jönnek a szép napok
Mert veled mindig oly boldog vagyok
Megint rólad veled álmodom
Ott újra szenvedélyesen átkarollak
És látlak újra boldognak

Elveszett remény

Ács Nagy Éva
Elveszett remény

az alkonyat kettétörte lelkemet
elnyelte szívem dobbanását
ködbe veszett érted sóhajom
most én is távozom az esti széllel

a hajnalt már nélküled érem meg
a fény most nem cirógatja testem
kapaszkodtam eddig a semmiért
de elvesztettem már a reményt

SÍRJATOK FÁK Szonett 17.

SÍRJATOK FÁK
Szonett 17.
Írta:Ács Nagy Éva

Sírjatok fák most csakis sírjatok
Hullassátok le zöld leveletek
Hajlítsátok meg vén gerincetek
Sírjatok, könnyezzen a búcsútok.

Elment egy lélek nagyon messzire
Elment az örök vadászmezőkre
Nem gondol soha többé senkire
Nem figyel már az életben semmire

Sírjatok fák csak hajladozzatok
Mutassátok ki fájó gyászotok
Ö többé nem figyel már féltőn rátok

Nem ad hűset neki tágas lombotok
Nem keresi már fel árnyékotok
Sírjatok,még könnyezve gyászoljatok!

Nélküled

Ács Nagy Éva
Nélküled 

Vérem csorog , nélküled nem dobog a szívem,
elhagy minden erőm , lassan nem lélegzem.
Ölelem a semmit , a tegnapok keresztjét,
csókolom fájón , lázasan, a múlt, sebzett lelkét.
Belehaltam kicsit , a tegnapi szóba,
aszott lelkem van , hozzád jár mutatóba.
Miénk volt akkor a szenvedély a remény,
de elszállt , s vele haldoklom most én.
Emlékeimmel burkolom fonnyadt testemet,
fekete könny pereg , fekete föld majd temet.
Siratom az elszalasztott pillanatot,
könnyezem ,a kézzel már meg nem foghatót.
Összegörnyedve küzdök , lét és nemlét között,
arénában harcolok kicsit a föld fölött.
Bárgyú vigyor van , mely most kíséri lépteim,
erőltetett mosoly felétek szeretteim.
Sóhajok szállnak messzire , vérző sóhajok,
utolsó lélegzet s aztán halott vagyok.
Keresztem az örökké , hogy nem vagy nekem ,
s még mindig fáj , hiába , nem gyógyul sebem!
Megint meghaltam ,a meg nem szokott magányba,
bele , a könyörtelenül maró világba .
Mely savas lúgként teljesen szétmarta szívem,
fagyottá ,érzéketlenné tette lelkem .
Roncs vagyok ,-e világ kitaszított roncsa,
hős vagyok talán , de a magányom foglya!

Fuss velem

Ács Nagy Éva
Fuss velem

Fuss velem mezőn a szélben,
fuss, az eső el ne érjen.
Fuss velem a napsütésben,
arcodra most pír ne égjen.
Fuss velem a kis patakba,
fuss sebesen, végy ott karodba.
Az öröm forrását kérem,
az élet vizét nem félem.
Bőröd mezítelen selyme,
testemet hevítse melegre.
Járja át lelkemet a tűztánc,
ne hunyjon ki soha a parázs.

Fuss de ne előlem,
fuss az idővel velem.
Fuss,hát gyorsan fuss,
elbújni úgysem tudsz!

Titkok padja

Ács Nagy Éva
Titkok padja

Kopott macskaköves út,
mellette jegenyesor
melyen átjár az esti szél.
Az út végén csodás park,
illatoznak százszorszép virágok.
Ott a közepén a fűz alatt,
évek óta áll egy piros pad.
Kopott kicsit, öregecske,
az idő őt is megviselte.
Egykor párok jártak oda,
száz szerelemnek volt tanúja.
Átélt már velük sok vihart,
fellángoló szenvedélyt.
Látott örömtől hulló könnyeket,
vagy sírástól rázkódó testeket.
Sosem szólalt meg,
most is hallgat, nem beszél,
titkokat őriz örökre,
s rég múlt emlékeit
elvitte messzire a szél.

Fohász

Ács Nagy Éva
Fohász

Adj nekem uram fényt,
adj nekem még ölelést.
Még nem volt hát elég,
adj kérlek uram még!
Adj nekem sok holnapot,
még akarom ha kapok.
Add nekem az érintést,
még akarom melegét.
Még simogatni lágyan,
még szeretni bátran.
Nem időhöz kötni,
meddig lehet szeretni.
Szeretni örökké vágyom,
szeretni vágyom világom.
Idő nélkül gondtalan,
nem leszek boldogtalan.
Adj nekem uram békét,
adj ! és a szív remél még!

Ne add fel

Ács Nagy Éva
Ne add fel

Ha behunyom szemem látom a szenvedést,
látom a szemekben a néma beletörődést.
Itt nagy úr néha sajnos a tehetetlenség,
úr, mert nincs mit tenni, a semmittevés.

Kórterem falain megült , megakadt a múlt,
aktív boldog élet ott van, valahol a falakon túl.
Itt a csak a lehetetlen fájdalom enyhítés,
itt mindenhol néma jajszó, néma szenvedés.

Hála van, ijedség, riadalom, fájdalom,
fénytelen szemekben könnycsepp halom.
Remény még valahol ül az ép elmékben,
mosoly van a fájdalom ellenére szemekben.

Kezek melyek egykor lázasan simogattak,
lábak melyek valaha messzire szaladtak.
Szívek melyek egykor nagyon szerettek,
ajkak némák, melyek önfeledten nevettek.

Most ez mind távoli múlt,édes emlék csak,
az elmúlás felé végleg, lassan haladnak.
Ezek a kezek most engem simogatnak,
a lábak már csak emelésre mozdulnak.

De a szívek még így  is tudnak szeretni,
gondoskodsz róluk, veled fognak nevetni.
Mosolyodra , halvány mosollyal felelnek,
szavak itt most némán benned rekednek.

Nehéz feladat végig élni ezt , tőled függnek,
de cél az, szemeikben a fény ne szűnjön meg.
S míg dobog a szív, még van lélegzet,
ne add fel a küzdelmet, küzdj, a szeretet éltet!!

Nem akarok félni

Ács Nagy Éva
Nem akarok félni

Árnyak suhantak el előttem,
árnyak vannak mindenfelé!
Kergetnek, reszkettek,
megragadnak, visznek,
repülnek magasba velem.
Nem akarok félni,
nem akarok repülni!!
De ők meg sem kérdezik,
nem hat rájuk kiáltásom,
mert visznek, én mit akarok,
nem is nagyon érdeklik.
Megadom magam,
repülök velük,
szaggat a fájdalom,
fáj a lélegzet,
de kiáltásom elhagyom.

Jöjj szerelem

Ács Nagy Éva
Jöjj szerelem

Jégmezők lovagja te ! te álom,
szívemben a jég, most olvadozzon!
Gyere szeress, ölelj , féltőn , óvón,
gyere magad , nem kell fehér lovon.
Olvaszd meg hát végre a jeget,
érezzen testem hullámzó meleget.
Napfényt akarok látni , s világot,
jég nélküli igaz boldogságot.
Élvezni akarom még a vágyat,
testem kiált , a jég ellen lázad.
Nyújtsd felém hát kérlek kezedet,
velem dobogjon szíved , jöjj szerelem!

Mennem kell

Ács Nagy Éva
Mennem kell

Máshol vagyok , mást akarok,
máshol jár a gondolatom.
Másért dobog itt a szívem,
másért reszket, remeg testem.
Valami az , vagy valaki,
aki vár rám, s ami haza hív!

A bűvös ötven

Ács Nagy Éva
A bűvös ötven

Ötven év , mi az, semmit nem jelent,
szemedben még ott van a régi éned.
Látom előttem a reszkető tinit,
ha rád nézek, az én arcom is virít.

Ötven év, mi az, szinte semmi,
ezért az évekért megkellet szenvedni.
De nem adtad könnyen magad,
bátran hadakoztál, míg ide most eljutottál.

Ötven év, s még előtted az élet,
nem rogyasztottak meg a múló évek.
Arcodon a ráncot, nevetve viseled,
látod, a szarkaláb is kacag veled!!

Ötven év, barátnőm én irigyelek,
büszkén nézek rád, szívem is nevet.
De ne félj, hamarosan én is követlek,
pár hónap, s aztán én is annyi leszek..

Ötven év, hát most Isten éltessen,

kívánom én, hogy mindig így legyen.
Ne lássak szemedben hulló könnyeket,
kacagj csak, nevess, könnyebb lesz a teher..

Örökké együtt

Ács Nagy Éva
Örökké együtt

Egykoron a parton ,homokba írtam a neved,
egykor ott szállt az álom , rajzoltam neked egy szívet.
Egykor otthagytam a tiedben dobogni szívem,
sütött a nap, kéklett a víz, csendes volt a tenger.
Szél se rezzent, a víz felett keringtek sirályok ,
szerelem volt , szenvedély ott velünk a parton.
Most visszatértünk, mint két örök szerelmes öreg,
nem álmodozni , nem rajzolni jöttünk ide egy szívet!
Hanem visszahoztuk emlékezni , az örök nyárra,
melyet nem mosott el végleg zord tenger hulláma.
Ágyunkat , helyünket vetettük homokból a parton,
homokszoborrá válva ,együtt, létünk nem volt álom.

CSAK TE Szonett. 85.LXXXV.

CSAK TE

Szonett. 85.LXXXV.

Írta: Ács Nagy Éva

Miért van az , hogy már csak te kellesz,

Hízeleghetnek , bókolva mások.

Hiába a szép szó , csábítások,

Tudom igazán csak te szerethetsz .

Ha ragyogsz nekem , én is ragyogok,

Melletted eltűnik fakó lényem.

Világít sötétben , szürke fényem,

Ezer fényt szórnak rám a csillagok.

Megszépülök a szerelmed által,

Átszövi testemet hát a bájjal,

Mi belőled fakadt , forrás nekem.

Szomjam oltóm e nedűből veled,

Éltet, és életem adom neked,

Te kellesz , nekem te vagy szerelem!

Ha majd

Ács Nagy Éva
Ha majd

Ha majd egyszer, már nem megyek,
azért lesz , mert nem mehetek.
Ha majd némán csak hallgatok,
azért lesz , mert hangom elhagyott.
Ha majd nem ölellek már meg,
azért lesz, mert béna kezem .
Ha majd nem melegít testem,
azért lesz, mert már halott szívem.
Ha majd egyszer nem szeretlek,
azért lesz, mert nem szerethetlek!
Ha majd mégis ellentmondok,
szerelemben leszünk halhatatlanok.