Nyugalom a tanyán
Béke, és néma csend honol és nyugalom ,
a pásztorsípját szólni már közelről hallom.
Két báránykája legelészik a fűben,
a gazdát bégetve futkározzák körbe.
Meleg van, szinte perzsel éget a forróság,
felhők kékjén a fény nagy-erővel hatol át.
A pásztor szárazfa árnyékába húzódik,
izzadtság csepp homlokán, szél nem lengedezik.
Esőt ígértek az éjszakai lidércek,
de ide most még eddig meg nem érkeztek.
Háttérben látszanak a nádtetős házak,
kémény füstje jele . ideje van a vacsorának.
Az asszony megfőzte már az estebédet,
készen van, ura most nyugodtan haza térhet.
Redős homlokát megráncolá, int , indulás,
etettek, most én jövök, nincs robotolás.
Csend , nem szól ellent senki , bárány béget csak,
de a jó fűből, harmattal, holnapra is marad.
Hazaérve állatkáit a karámba tereli,
köszön nagyot , s a vacsorát jóízűn eszi.
Imával köszöni meg azt amit ő adott s kapott,
tudja már előre , holnap sem lopja ő a napot.
Fáradtan vánszorog a nyugvó helyére,
felesége mellé fekszik, s pihenek végre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése