Elszállt látod az álom,
elrepült hát galambom.
Elvitte őt a nagyvilág,
létemben végleg megrogyám.
Szenvedek, de küldök még
egy sóhajt , mert nem elég.
Ne kínozz hát tovább,
te sors ,nem vagyok báb!
Élek és még harcolok,
semmit fel nem adok.
Még mozdulok , lélegzem,
hát harcba szállsz velem?
Mersz még szembe köpni,
tudsz te majd veszíteni?
Én tudok, de nem fogok,
végsőkig hadakozok.
Tépázott lelkem fetreng,
tekintet messze mered.
Várom, megszűnik minden ,
feltűnik hát a fényem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése