Kedves , drágáim, ellenségeim,
hiába az átok mit fejemre szórtatok,
még azért is nyílik mellettem virág,
parázslik cigarettám a hamutartóban
tévhit hogy hálni jár belém a lélek,
még dobog a szív, izzik a létem,
látjátok , lehajtott fejjel, de büszkén megyek,
örömöt nem adok , nem szerzek nektek
azzal ,hogy feladom, mert nem és nem,
magam oldom meg, én hagyom nyílni a virágot,
bárányfelhőt az égre magamnak képzelek,
magam keresem a napsütötte világos teret,
ha akarom, ha kell megtalálom,
más úgysem találja meg helyettem,
panaszom én hallgatom meg,
nincs szükségem rátok,
arcotokon csak bárgyú vigyor bimbózna,
magam uralkodok magamon,
nekem kell a helyes utat megtalálnom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése