(Mozsolics Georginának )
Még nem tudom milyen a mosolyod ,
nem ismerem nevetésed .
Hajad s szemed színe még ismeretlen ,
nem tudom kire hasonlítasz ,
tőlem mit örökölsz majd .
De számomra ez lényegtelen ,
mert ismerlek már , várlak!
Belőlem fogantál , vérem vagy,
én tápláltalak, otthonod voltam ,
s otthonod örökké leszek!
Ismerem a mozdulataidat ,
hallottam mikor dobog szíved .
Ismerem jól ritmusát ,
mindegy milyen vagy ,
nekem te vagy a végtelen!
Te maga a boldogság , a csoda ,
te az új életet jelented .
te vagy a jövőm ,mely általad lett szebb .
te mássá alakítottál át ,
értékes ember lettem .
Vad énem teljesen eltűnt ,
te maga a világ nekem .
Te a minden vagy kincsem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése