Ács Nagy Éva
Nélküled szenvedés
Nélküled szenvedés
én boldog, már soha többé nem leszek,
utam nem sima, rajt vannak kőhegyek,
nekem nem sok jut a szép fényes napból,
pedig elegem van már a pokolból,
jól fortyog mindig alattam a katlan,
ő melegít fel, nem a puha paplan,
nekem a pocsolya is már hullámzik,
egy homokszem, dagadó sárnak látszik,
boldog így most akkor mondd, hogy lehetek,
hiába nevetek, pedig szeretek!
utam nem sima, rajt vannak kőhegyek,
nekem nem sok jut a szép fényes napból,
pedig elegem van már a pokolból,
jól fortyog mindig alattam a katlan,
ő melegít fel, nem a puha paplan,
nekem a pocsolya is már hullámzik,
egy homokszem, dagadó sárnak látszik,
boldog így most akkor mondd, hogy lehetek,
hiába nevetek, pedig szeretek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése