Nagy pelyhekben hull a hó, látod, hahó,
Menjünk gyorsan ki a nagy domboldalra,
Kabátot végy s sálat köss a nyakadra,
De jól szórakozunk, siklik a szánkó.
Vidám vagyok, mint egy huncut kisgyerek,
hideg van , nem fázunk, arcunk kipirult,
Kacagunk, gyermeki énünk kivirult,
S ki leérkezett, a hóban hempereg.
Öröm ez a tél, pajkos gyönyörűség,
Izzik szinte bennünk a kalandos lét,
Várom , az sem baj ha összeütközzünk.
No pajtik, kicsik, nagyok, mókára fel,
Tél öröme a nyárt feledteti el,
Ott a hegyen , télapó siklik velünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése