Az angyalom igazi (Szeretettel :Niklai Jánosnak)

Ács Nagy Éva
Az angyalom igazi
(Szeretettel :Niklai Jánosnak)

Nekem a régi angyal igazivá vált,
már nem álom volt ő, s nem csak délibáb,
érezhető, kézzel fogható, szerethető,
valós, nem csak emlékeimhez köthető.

Semmit sem változott,valódi, hús-vér ember,
kire most én ma véletlenül ráleltem,
régen élt szívemben s bennem egy dallam,
mit ő dalolt nekem, csak úgy, kicsit halkan.

De ma is mindig lelkemben jól, tisztán hallom,
s ezt az emléket én senkinek sem adom,
csoda történt ma valóra vált az álom,
angyalom itt volt, előttem, érzem, jól látom.

Akkor hirtelen , felcsendült a régi hang,
néma voltam,bennem a szó is elakadt,
tudtam, bíztam benne,hogy valahol létezik,
tudtam, hogy van nekem, s tán rám is emlékezik.

Nekem ő a gyermekkorom védőangyala,
ott volt mellettem a bajban,lépésemet óvta,
kicsi kócos fejem , vállaira tettem,
könnyem törölte le, s én mindent feledtem.

A zord folyosón fülembe, lágyan dúdolgatott,
vigasztalt, kincsem nem lesz semmi baj, meglátod!
angyalom tudod, én veled nyugodtan mentem,
tudtam jól, nem hagysz el s ott leszel velem!

S ma felnőtt fejjel egy régi dalt dúdolgatok,
ma kicsit megint ott a kórházban vagyok,
a szél lágyan fújdogál, felcsendül a dalom,
angyalom hiszed?, én a boldogságtól most ragyogok!